Sokan a világháború utáni Olaszország legnagyobb terroreseményének mondják a bolognai állomáson 1980. augusztus 2-án történt merényletet.

 

Ami a bombatámadást illeti, minden adat megvan, de a lényeg nincs, vagyis, hogy ki volt, esetleg kik voltak a megrendelői a 85 halottat, mintegy 200 sérültet hozó robbantásnak.

 

Az egy táskába elhelyezett 23 kilót (5 kiló tritol, 18 kiló nitroglicerin) nyomó bomba, a földtől 50 centiméternyi magasságra volt elhelyezve egy kisasztalon. A katonai készítésűnek mondott robbanószer az állomás egyik oldalát teljesen romokba döntötte, az pedig ráesett, a vágányon várakozó, amúgy Ancona-Chiasso között közlekedő vonatra.

 

Erre emlékeztek most a bolognaiak, az évfordulón, Sergio Cofferati polgármesterrel együtt, illetve mindenféle méltóságok és kevésbé méltóságok leveleivel. A kormányt Gisnfranco Rotondi képviselte, aki, amúgy a kormányprogram megvalósításáért felelős miniszter. Természetesen alaposan kifütyülték.

 

De térjünk vissza a félmúlt eseményeire! A merénylet után pár héttel 28 szélsőjobboldalit tartóztattak le, 1981-ben azonban valamennyiüket kiengedték. 1995-ben az áldozatok családtagjainak szövetsége által kifejtett nyomásnak köszönhetően két újfasisztát tartóztattak le. Ők Giuseppe Valerio Fioravanti és Francesca Mambro, akik azóta is ártatlanságukat hangoztatják. De ítéltek el ekkor másokat is, méghozzá azért, mert eltérítették a nyomozások irányát. 2000-ben ismét találtak vétkeseket, hasonló okok miatt. Valamennyien szélsőjobbosok.

 

A küldők kiléte azonban mindig homályban, pontosabban teljes sötétben maradt, marad. Ami miatt pedig feszegetni lehet még mindig a témát, az, annak is következménye, hogy 1991-ben, Francesco Cossiga, köztársasági elnökként (ő mondott le belügyminiszterségéről az Aldo Moro-gyilkosság után) elejtette, hogy hibázott, amikor a fasisztákhoz kötötte a merényletet, és hogy a titkosszolgálatok félrevezették őt, de a kereszténydemokrata Cossigának azóta is voltak vitákat gerjesztő nyilatkozatai ebben a témában

 

Vannak olyanok, akik hiszik és vallják, hogy palesztin csoportok voltak az események mögött, miközben Carlos, alias Ilich Ramirez Sánchez viszontválaszában a Moszadhoz és CIA-hoz kötötte a robbantást, mondván, hogy így akarták a nevezettek jelezni, hogy Olaszország túl közel engedte magához a palesztinok ügyét.

 

De ott van például az egyik vádlott fia, aki kijelentette, hogy édesapja mindig is hazudott az ügyben.