Ahogyan azt már mbemba megelőlegezte, a szótöri következő fejezetében egy újabb, velencei kötődésű, a magyarban is meghonosodott kifejezésről lesz szó. Ez pedig a kevéssé pozitív töltetű gettó szavunk.

Bár a rasszok vagy népcsoportok szerinti elkülönítés már az ókori rómaiak alatt is „divat” volt, (a kr.e.: I. században a zsidók már szeparáltan éltek a népesség többi részétől a Római Birodalomban), maga a gettó szó csak a XVI. században honosodott meg, méghozzá Velencéből kiindulva. Velencében a zsidókat a városnak egy olyan negyedébe telepítették, ahol kohók műkodtek. A kohót velenceiül pedig ghetò-nak nevezték, így a kohók jelképezte városrész hamarosan ghetòként élt a nép ajkán. Az olaszul valamennyire tudók számára ez a szó valószínűleg gyanúsan fest, egészen pontosan nagyon emlékeztet a gettare – dobni ige valamilyen alakjára. Ez persze nem véletlen, hiszen a kohókba különböző fémeket dobtak, nyilvánvalóan így alakulhatott ki a velencei ghetò elnevezés, majd tovább bővítve jelentését, ország- és nyelvi határokat  is átlépve, gettóként lett ismert a nagyvilágban.