A nápolyiak és az udineiek befogták az Intert!
Így önmagában sem kis dolog ez, ami a címben van, de hozzá lehet még tenni, hogy mindezt a rómaiak elverésével érték el a kicsik.
Nápolyban egyre kevésbé igaz, hogy az emlékekből élnének – csak a focira gondolunk:). Maradona után új hősök bolondítják a várost. Persze, hülyeség lenne elkiabálni, hogy Lavezzi kinőtt hatalmas elődje árnyékából, de ki tudja mi sül ki ebből. Lényeg: Lazio-Napoli 0-1. Túlzás lenne, csodálatos Napoliról beszélni, hiszen a Lazio akár győzhetett is volna, a helyzetei megvoltak, de Lavezzi (aki 22 éves, meg Ezékiel és Iván is) tudása, játékkedve most elég volt. A gólja pedig csodálatos volt, annak ellenére, hogy ahogy a kapuba jutott a labda az egy ócska öngól is lehetne. Előtte azonban két védő között úgy bújt ki furfanggal és erőszakkal, hogy az oktatnivaló, de csapattársai is káprázatos összjátékot produkáltak a tizenhatos előtt. Némiképp bajban lehet Reja edző, mert a meccs előtt sokat járt a szája: ,,Ha eredményes lesz a római kiszállás, akkor a cél nem a tavalyi 8. hely megjavítása lesz!” Tehát, innentől kezdve a Napoli a Bajnokok Ligájáért küzd!
És talán az Udinese is, hiszen ők most a Romát fektették két vállra (3-1) és nem is nagyon nehezen, pedig a Doni; Cicinho, Panucci, Loria (Pizarro 46.), Tonetto; De Rossi, Brighi; Taddei (Menez 62.), Perrotta, Vucinic (Montella 83.); Totti csapat az egyik legjobb tizenegy, amelyik pályára szállhat. Persze magyarázat alibi van a vereségre: az Udinese 1-0-át jelentő 11-esét megelőző szabálytalanság lehet, hogy a 16-oson kívül történt, kicsivel később pedig Vucinic nem kapott tizenegyest, pedig kaphatott volna. A galiba inkább az, hogy 2-0 után nem volt komoly fővárosi reakció. Félidőben Loria lement Loriát Spalletti lecserélte, De Rossi ment a helyére, Pizzaro pedig az övére, Di Natale azonban újabb góljával keresztülhúzott minden római tervet. Lehetett volna 4-0, 5-0 is, de végül Totti tizenegyesével 3-1 lett. A lényegen mindez nem változtat: a Chelsea elleni vereséget is odaszámolva negyedszer kap ki a Roma – sorozatban.
Lehet, hogy ugyanakkor butaság vészharanghoz nyúlni, hiszen korábban a Milan esetében megkongatott vészharang vaklárma volt: azóta támad a Milan! Már csak egy pontnyira már a korábban távolinak látszó városi rivális. Atalanta-Milan 0-1. De azt azért meg kell állapítani, hogy Del Neri csapata volt a jobb és a Milan, főleg a második félidő közepéig csak tétlenkedett. A fordulathoz Cigarini sérülése és Ronaldinho lecserélése – korrektebben szólva: Pato behozatala – kellett. Kaká góljára a remek Atalanta nem tudott válaszolni. Garics Görgy végigjátszotta a meccset.
Del Neri a meccs után azt nyilatkozta, hogy: ,,Csak egy csapatot láttam a pályán!”. Ancelotti is kimondta: ,,Az Atalanta nem érdemelt vereséget!”
Az Inter közben kínlódott a Genoával és foghatták a fejüket a hazaiak a meccs után, de a Genoa nyerhetett volna. 0-0 lett. A 35. perc környékén egy-két perc leforgása alatt Mesto centikről nem talált be, majd akkorát rúgott huszonöt méterről, hogy máig nem nyugszik a San Siro kapufája. Ahhoz, hogy az Inter komolyan nyomjon, ahhoz kellett Obinna és Balotelli becserélése a második félidő kezdetére, meg a 60. percben Juric pirosa. Ezzel a 0-0-al vége szakadt, annak a 60 meccses sorozatnak, amelyik során az Inter hazai pályán mindig lőtt legalább egy gólt.
A meccs után Mourinho azt mondta, hogy két-három játékosa nem volt a helyzet magaslatán (a lecseréltek Adriano és Quaresma voltak). A tengerészgyalogos frizurával megjelent portugál azonban nem rájuk gondolt: ,,a második félidőben nem volt fegyelem, azt kértem, hogy húzzuk szét a játékot” – ez pedig nem történt meg, eléggé. Arról is szót ejtett Mourinho, hogy az igazi érdem a Genoáé, mert hátul nagyon figyelmesen játszottak. Mbemba teszi hozzá, hogy elől meg, ügyesen. De itt nem szabad félbeszakítani a trénert: ,,Nyilvánvaló, hogy még van, aki nem ismer engem. Talán, majd megismernek kedden, amikor a Fiorentina elleni keretet kijelölöm.” Mi is lessük!
Ranieri arcán viszont simulnak a ráncok. A Juve-Torino (1-0) után ilyet talált mondani: ,,Most már nem állunk meg!” De hát, aki látta tudja nem volt, annyira jó a Juve, ráadásul De Ceglie, Grygera és Salihamidzic úgy néz ki, nem lehet ott szerdán a Bologna ellen. Hogy Ranieri tudja, hogy nem minden fenékig tejföl, azt bizonyítja, hogy elismerte: a szerencse is kellett a győzelemhez, ,,az, amelyik korábban mindig ellenünk fordult”. Amit Amauri csinál, az viszont nem szerencse: a Juve 7 góljából 5 az ő szerzeménye.
Tovább álmodik Catania, pedig most csak az idegenbeli döntetlen jött össze: Siena-Catania 1-1. Mascara egyenlített 11-esből a 80. percben, de az igazi pontszerző Bizzarri, a szicíliaiak kapusa.
A Sampdoria megrázta magát. Simán verték a Bolognát 2-0-ra. Ideje volt: első győzelmük ebben az idényben. Jól játszottak – Cassano is. A gólokat Bellucci (nem akármilyen éveket húzott le Bolognában) és Delvecchio lőtték, azonban édes gyógyír a zseni számára, hogy Bellucci lecserélése után ő lett a csapatkapitány. A Samp formája miatt nem lehet gyakran mondani azt, ami tény: Cassano nagyon formában van, hetek óta.
A Reggina is először győzött 2008-09-ben a bajnokságban. Reggina-Lecce 2-0. Hasonló arányban győzött a Cagliari a – mbemba legnagyobb bánatára – gyengélkedő Chievo ellen.
Palermo-Fiorentina 1-3. Gilardino örülhet, ha ezután is megengedik Szicília földjére lépni. Az 1-0-t jelentő gólja, ugyanis egy ügyes kezes volt, és ezzel igencsak megahatározta a játék menetét. Jött előre a Palermo, jött, de balszerencséjükre Frey a firenzei kapus. Vele pedig nem bírtak, még ha meg is birkóztak a védelemmel. Elől pedig Mutu megmutatta, hogy nem az a játékos, aki hónapokig csendben tud maradni. És mivel a román két gólja mellett Simplicio csak egyet szerzett, a bajnokság élmezőnye így alakult át: Udinese, Inter, Napoli 17 pontosok, Milan, Fiorentina 16, Catania 15.
Szerdán forduló! Bologna-Juve, Catania-Udinese, Chievo-Lazio, Fiorentina-Inter, Genoa-Cagliari, Lecce-Palermo, Milan-Siena, Napoli-Reggina, Roma-Sampdoria, Torino-Atalanta.
