Az olasz pop megöregedni nem tudó és nem akaró csillagának községében múzeumot fognak avatni.
A Modena melletti Zoccában, ha minden igaz, régóta nem volt akkora egyetértés az önkormányzatban, mint mikor megszavazták a Vasco Rossiról szóló múzeum építését. A tervek szerint jövő nyáron már meg is lesz a Rossi-múzeum. Lesz ott minden: egyedi fotók, lemezborítók, plakátok, levelek,… , illetve természetesen hangfelvételek, videók százai, ezrei. Mindez 440 ezer euróba fog kerülni. Bevétel nem csak a jegyekből lesz, hanem csecsebecsék és nem csecsebecsék sokasságából is.
Ha valaki nem hiszi, hogy lesz sikere, ennek az intézmények az nézze meg a következő videót:
Rossi, egyébként, már 11 évesen Usignolo d’oro (Arany Fülemüle)-díjat nyert a Come nelle fiabe (Mint a mesékben) számával, aztán a kis bülbülmadár zoccai haverokkal alapítója az I Killer és a Little Boys bandáknak. 1976-ban jelenik meg első nagylemeze, 1980-ban pedig már befut a Colpa d’Alfredóval (Alfredo hibája). 1982-ben és 83-ban San Remóban a dalfesztiválon is ott van – még ha kicsit meglepő is ez némiképp, manapság. Az ott bemutatott Vado al massimo (Tövig nyomom a gázt) és a Vita Spericolata (Veszélyes élet) azóta is sikerszáma Blascónak. 1984-ben dutyiba is kerül pár hétre, miután kokaint találtak a csapatszálláson. 1988-ban ismét nagyot kockáztatott, mikor az autópályán autójával idétlenkedett. Időközben a koncertek lesznek igazi műfajává: rendszeresen hatalmas sikerrel koncertezik azóta is.
Itt Rossi előadásában De Gregori-száma, a Generale (helyszín a San Siro):
Jelentkezik szövegírással is néha, és így jutott el megint San Remóba (úgy kell nelki:). Elképesztő Rossi sikere manapság is: honlapja szerint, amint megjelent az Il mondo che vorrei (A világ, amit szeretnék), két nappal a kiadás után máris 400 ezer kelt el belőle.
Szóval, Zocca reménykedhet a fellendülésben, és ha az üzlet bejön, akkor énekesek és falvaik, városaik, máris nekiállhatnak az anyaggyűjtésnek és a projektek kivitelezésének.
1983, San Remo, Vasco Rossi, Vita spericolata
