Zenónkkal mi is történik? Éli életét és közben folyamatosan elmélkedik, elemzi magát, agyal. Ez van leírva a könyvben. És miről elmélkedik? Egy-egy fejezet szól arról, amin rágódik. Előszöris a cigarettáról. Fogadkozik, aztán nem sikerül betartania fogadalmait; de nem ilyen egyszerű ez: ő csak az utolsó cigaretta érzését hajszolja. Merthogy rájött arra, hogy azt lehet élvezni igazán. Szóval, nem sikerült leszoknia.

 

Aztán ír apjával való fura viszonyáról, a pszichoanalízisről és ezáltal is természetesen magáról, sok egyéb között, például mint üzletemberről. Igazi lúzernek bizonyul. Szerelmi élete viszont ennél jóval-jóval sikeresebb. Futja arra is, hogy házassága mellett szeretőt tartson. Persze, ő tiszta marad, ugyanis olyan érvrendszerrel bástyázza körül magát, amelyik állja lelkiismerete ostromát. Persze, később üzletember énjét is megvédi, pedig csak adósságokról, vesztességekről, törlesztenivalókról van szó cégük kapcsán. Szóval, a környezete gyakran felelős tetteiért.

 

Kedves rész számomra, mikor egy nagyon megbízható kapcsolat azt ajánlja hű társának, Zeno üzleti ,,főnökének”, hogy Britanniában a réz-szulfátra érdemes lecsapni; a trieszti kikötőbe meg is érkezik az értékes, diadalmas, nagy-nagy hajónyi rakomány, amelyik idővel egyszerű teherré lesz, majd a biztos bukás oka. Apósa az igazi ász, ő az aki csak úgy szórja az üzleti aranyszabályokat. A nagydarab Malfenti ilyeneket mondott: ,,1. Dolgozni nem kell tudni, de aki dolgoztatni nem tud az elveszett, 2. A lelkifurdalás csak akkor jogos, ha nem tettünk meg mindent saját érdekünkben. 3. Az elmélet igen hasznos a kereskedelmi életben, de alkalmazására csak az üzlet megkötése után kerülhet sor.” Zeno ezeket jól megjegyezte, de maga alkalmazni soha nem tudta.

 

Az önéletrajzi ihletés kézenfekvő Zeno tudatának olvasásakor. Italo Svevo maga is trieszti; üzleti próbálkozásait két éven belül abbahagyta ismeretlen okok miatt; aztán akárcsak hősünk megjárta Angliát, ahol ismeretséget kötött Joyce-al is.

 

A könyv történetéről tudni, hogy a világháború (világbajnokságot írtam majdnem elsőre:() után futott be istenigazából, merthogy a könyv utolsó soraiban mintha az atombombáról beszélne. Ezeket a jövendőmondó szavakat Zeno szájából hallani tényleg fura volt.

 

Hogy nekifeküdjek a könyvnek, ahhoz a Barna Imrével (fordító, Európa Könyvkiadó igazgatója) történt beszélgetés jelentett noszogatást.