Kész van a közlekedésre vonatkozó törvénytervezet és Sacconi miniszter úr (a munkaüggyel, egészségüggyel és szociális ügyekkel foglalkozik) nagyon eltökélt: ,,Nagyon óvatosak voltunk a tervezet kidolgozásakor, a parlament pedig meg fogja hallgatni a szociális partnereket.” A lényeg, azonban inkább az, amit törvénybe foglalnának, hogy megszűnjenek a gyakran áldatlan állapotok az olasz utakon.

 

Tehát előzetes szavazás, engedélyeztetés nélkül, ,,csak 50%-os képviselettel rendelkező szakszervezetek sztrájkolhatnak. Ellenben, akik 20% alatt vannak, azoknak előzetes szavazást kell rendezniük az alkalmazottak, a munkások között, és ha 30% részt vesz, akkor indulhat a sztrájk.” A miniszter megemlítette azt is, hogy erősebb lesz a fellépés a nem lojális tüntetőkkel szemben, illetve a blokádok esetén. A sztrájkvisszavonás is szigorúbb lesz, vagyis visszavonni sztrájkot az utolsó pillanatban következményekkel fog járni – mármint, ha elfogadják a tervezetet.

 

A Cgil és Cisl a két legkomolyabb háttérrel rendelkező szakszervezet vezetői, Guglielmo Epifani és Raffaele Bonanni úgy nyilatkoztak, hogy ők értik-értik a módosítások szükségét, de nagyon nehéz lesz azon úgy változtatni, hogy ne sérüljenek jogaik.

 

Magyarországon jelenleg igen csekély megszorítások vannak sztrájkügyben: egy szakszervezet létrehozatalához tíz fő szükséges. ,,Akár egyetlen buszsofőr is sztrájkba léphet” – mondta az olaszfórumnak Fiedler Péter a Liga Szakszervezet kommunikációs vezetője. A bejelentési kötelezettség 7 nap.

 

És még egy érdekes fogalommal, jelenséggel gazdagodhat Olaszország: a virtuális sztrájk lenne ez az új tartalom. Miben is áll ez? Az alkalmazottak, mikor sztrájkba lépnek pénzt ugyan nem kapnak, azonban a munkaadó a nekik nem kifizetett összeget kénytelen lesz, például jótékony célra felajánlani. Fiedler Péter szerint a fogalom itthon nem ismert.

 

Ha minden igaz az első példa Olaszországban (csak?) egy ilyen a típusú megmozdulásra 1999 nyarán volt, amikor a Meridiana légitársaság pilótái virtuális sztrájkba léptek – négy órára –, vagyis: pénzt nem kaptak, azonban a magáncég a fizetéseket humanitárius célokra utalta át. Így pedig nem sérültek az utasok jogai, érdekei.