Olaszország a GDP-jének mindössze 1,1 százalékát fekteti kutatásokba, ami csekélység más ország számaihoz viszonyítva, és mégis működnek a kutatások, és az olasz tudósok teljesítménye a világ élvonalát jelentik. Bizonyítottan.
Nem érti ezt senki, és az Il Messaggero cikke sem árulja el a titkot. Azonban leír egy pár tényt:
A svájciak után az olaszok a legeredményesebbek a kutatások terén, pedig a tudósok létszámát – mintegy 80 ezren vannak – tekintve csak tizenkettedikek a világon. Ezt a listát a Scimago Institutions Rankings állította össze, aszerint, hogy a megfelelő szaklapokban mennyire idézettek az illető tudósok.
Lajstromba a 20, kutatásokba legtöbbet fektető ország került.
Az utóbbi időkben rengeteg cikk jelent meg arról, hogy az olasz tudósok nem találják meg számításukat otthon. A római újság cikke ugyanakkor megjegyzi, hogy vannak oázisok a sivatagban: ilyen az Abo (Applicazione delle biotecnologie in Oncologia, biotechnológiák alkalmazása az onkológiában) Alapítvány, mely lényegében állami pénzek nélkül működik.
Az állam tartja fenn azonban a Consiglio Nazionale delle Ricerche-t (Kutatások Nemzeti Tanácsa). Innen 14 ezer a legelismertebb tudományos lapokban megjelenő cikk jött ki 2008 és 2009 alatt. A tanács honlapjáról megtudni, hogy a CNR keretén belül 4000 kutató és 8200 alkalmazott dolgozik, több mint 100 intézményben. A tudományos produktivitást tekintve ez az intézmény – ezt már az Il Messaggero írja – a huszonkettedik a nagyvilágban megelőzve Oxfordot, Cambridge-t, a Berkleyt.
Ha nem is sajátosan olasz, azonban a világban nem mindenütt ismert ötlet megvalósulása a Telethon pénzszerzési tevékenysége. Ez egy olyan társaság, amelyik a Rai csatornáin, vagyis az állami csatornákon 60 órányi műsort szervez pénzt gyűjtve a genetikai betegségekkel kapcsolatos kutatásokra. Legutóbb 12,3 millió eurót gyűjtöttek össze.
