Volt egy nap Nápoly és Caserta között, amikor a máskor kifulladásig dolgozó afrikaiak megálltak, és kiálltak érdekeikért. Ma nem dolgozom 50 eurónál kevesebbért – akasztották nyakukba a feliratot. Egyfajta minimálbért akarnak. De nem csak a pénzről volt szó.
Az afrikaiak – többnyire nigériaiak és ghánaiak –, tüntetésükkor ugyanazokon a helyeken (kalifoo ground a nevük, ha minden igaz) álltak, mint ahol a munkaadók reggelente felveszik őket. Ezek a munkaadók igen gyakran a maffia emberei.
Több hírforrás szerint az afrikaiak sztrájkja kiállás a helyiek érdekeiért is. Előfordult már a korábbiakban is, hogy az afrikaiak szembeszálltak a maffiával. Alighanem erre reagálva lőttek 2009 nyarán az idénymunkások egyik vezetőjének, egy Burkina-Fasoból érkezett embernek a lábába. De más példák is vannak arra, hogy Afrikából érkezettek ellentmondtak a maffiának.
Az afrikai bevándorlók és a helyi maffia – ebben az esetben a ’ndrangheta – közötti összetűzésről volt szó, akkor is, amikor idén januárban Rosarnóban súlyos zavargások robbantak ki.
Roberto Saviano, a Gomorra című könyv szerzője szerint az afriakaiak ott is a maffia ellen álltak ki érdekeikért, életükért.
Visszatérve a sztrájkra, nyilatkozott a casertai szenegáli közösség egyik vezetője is: ,,…ti olaszok, akik szintén éltétek az emigránsok életét, tudjátok mit jelent visszautasítottnak lenni, láthatatlan és jogok nélküli emberként élni. Nélkülünk sok idős ember élne gondozás nélkül. Nélkülünk a földeken romlana el a termés. Sok gyárban nem lenne elég kéz a munkához. A gond az, hogy sokan arra gondoltak, hogy ide csak kezek jönnek. Ehelyett emberek érkeztek ide.”