Unalmas vendégség lesz az idei másodosztály – lehetett gondolni még augusztusban –, aztán két új vendég felborogatott mindent.
Műfű a Novara pályája
Minden évben ugyanaz van: az élvonalból régebben vagy frissen kiesettek megpróbálnak azon nyomban visszajutni, nehogy lehúzza őket a mocsár. Idén másképp van! A Novara és a Varese, a két újonc ott tülekszik a felső szintre nyíló ajtó mögött. Érdekes ez, mert már a Serie B-be érkezéskor is megmosolyogták őket. Na, mára már, aki a Novarával találkozik, az csak reménykedik a pontszerzésben. Hazai meccseiket műfüvön rendezik, amire magyarázat, hogy télen, télelőn sok-sok meccsük halaszthatódott volna a hó, a zimankó miatt. De korántsem arról van szó, hogy hazai pályán – mint Bolívia teszi gyakran – élnek az előnnyel, s idegenben csak vergődnek, nem: a Novara idegenbeli mutatói is a legjobbak között van (4-4-2, a hazai: 8-2-0). Véleményem szerint csak két nemzetközileg is ismert játékosuk van (a frankfurti születésű Gemiti és Ventola), de egyikük sem a legfontosabb emberek egyike. A húzóemberek elől vannak: az argentin Gonzalez és Bertani már mindketten tizenegy gólnál járnak, de a játékmester Motta, mondják, ugyanolyan fontos. A csapat ászai között emlegetik Rigonit is (testvére a Chievo erőssége). Ki lehet emelni még, hogy a kezdőcsapat négy védőjéből hárman Serie B-újoncok.
A Novara műfüves tapasztalatait tanulmányozza a két élvonalbeli milánói és genovai egyesület is.
Aztán ott csörtet a 42 pontos Novara után az Atalanta (39) és a Siena (37), s jön, egyre csak jön a Torino (32), valamint a Livorno (31) és a Reggina (31) – egyikük sem nagyon meggyőző. Utóbbi három részéről hagyományápolásnak számítana a feljutás, de ott áll lesben a már emlegetett Varese (35), ahol annak idején focizott Boninsegna, Gentile és Bettega is. Ma egy bizonyos Marco Cellino és a brazil Leonidas a lombard csapat erősségei.
Doni vezér
Az
Atalanta és a
Siena fajsúlyos támadókkal nyomatékosítják akaratukat: a bergamóiaknál Doni és Tiribocchi, a toszkánoknál Vergassola és Calaiò, akiket mindig figyelni kell; jók még mindig – pedig Doni már over 37. Doni és Tir oldalán sok jó játékos van: Bellini, Manfredini, Barreto, Carmona, Ruopolo, vagyis nem lenne meglepő a feljutás. A sienai fekete-fehérek keretében ugyancsak sok a Serie A-t járt harcos, mint: Coppola kapus, Del Grosso, Terzi, Reginaldo, Codrea, Sestu, Brienza.
Ez a három csapat pályázik, véleményem szerint, legkomolyabban a Serie A-t jelentő első két helyre. Hogy ki lesz a további négy – a Serie A-ért rájátszó – csapat, azt megmondani még inkább lutri. A torinóiak, sokak szerint, gyenge vezetőik miatt nem érik el céljaikat; most például Ogbonna eladása lenne vétek a csapat érdekei miatt, de hát a Nápoly, a Fiorentina egy zsák pénzt (un sacco di soldi) adna. Torinóban egyébként egyértelműen Rolando Bianchi a sztár. Nagyon szeretik őt, a Toro-hívek, de gyakran volt sérült a csatár. Rolandinho az ő beceneve, de ő a brazil névadóhoz viszonyítva semmiképpen sem cselmester.
Igyekszik a Livorno is, de Tavanóéknak valahogy nem akar menni. A hazai falak között csak négyszer nyertek eddig, s ez édeskevés.
A Reggina és a Vicenza is ott van, de még nem tettek össze szép nagy sorozatokat, ami bizony kellene egy ilyen maratoni sorozatban, amilyen ez a Serie B – 22 csapat van.
Di Gennaro várja, hogy a Milan visszahívja
A bajnokság elején én a
Padovát gondoltam élharcosnak, mert láttam, hogy keretükben ott van a néha mesteri Davide Di Gennaro; Italiano, aki a Chievóban is remekelt; aztán Succiról is hallottam már. Ő, Davide Succi a gólkirály jelenleg, már 15-nél jár, nyomában a már említett novarai duó.
Ha nincsenek nagy összeomlások, akkor ezek a csapatok lehetnek jövőre a Juve, Milan, Inter ellenfelei. Márpedig nagy összeomlásra volt példa már: a derék Empoli a tizenhatodik fordulóig állt veretlenül, mikor szembejött velük Sztálinváros, s a livornóiak nyertek. Azóta az Empoli négy meccset játszott, s mindig kikapott.
Ínséges idők ezek a Serie B-ben, mióta az első osztály egyesületei külön utakon járnak. Szegények a klubok, s néző is alig, főleg mióta a meccsek többsége szombat délutánra került – tévés igények miatt. Így fordulhatott elő, az a megoldás melyet Triesztben vetettek be:
nézőket festettek a lelátóra (pontosabban az azt leterítő hatalmas vászonra), pedig a jegyárakat is 2 euróra csökkentették. Triesztben gyönyörű a stadion, s nagy is, majdnem 30 ezres, de most nem a negyvenes-ötvenes években járunk, mikor nagycsapat volt a Triestina, s Nereo Rocco, Guttman Béla volt itt edző.
Más kávéház a Portogruaro! A venetói minicsapat, miután az Udine stadionjában kezdte az idényt, hazatért a felújított Leonardo Garillibe, s bár utolsóelőttiek, de nem reménytelen a helyzetük.
A trieszti Nereo Rocco-stadion
Utolsó Filkor
Triestinája. A válogatottban is bemutatkozott középpályásunk (1988 júliusában született) tizenhárom meccsen egy gólt szerzett. A Reggina kapusa, az 1991-es Kovacsik Ádám a bajnokságban még nem kapott szerepet, bár az utazó keretnek állandóan tagja.
Így áll a Serie B! A részemről pedig: Forza Novara!
Hogy Novaráról ne csak Horthy hajója jussék eszünkbe!
