Már harminc éve is van annak, hogy a Mobil elénk állította a statisztikai hivatal által megjelenített átlagmagyart, az átlagembert.
A Focus olasz nyelvű változata – a 150 éves Olaszország jobb megismerésére – az átlagolaszt próbálta megmutatni.
Őt Giuseppe Russónak hívják, 43 éves, s könnyen megérheti 81-et. 175 centire nőtt és 43-as cipőben sétifikál. Se nem kövér, se nem sovány. Egészen konkrétan 6 óra 16 percet dolgozik, és mikor olasz meccset néz, akkor a Juve szerencsétlenkedése miatt rosszabbak az idegei. Hogy némiképp kiengedjen, inkább bort iszik, nem sört. Amúgy főleg vizet iszik, másfél litert naponta.
Vannak megfelelő tartalékai, mégis úgy érzi, hogy a gazdasági krízis nagyon kibabrált vele – különben is azt reméli, hogy a lottó-főnyeremény az ölébe pottyanjon. Fél, mikor kiteszi a lábát otthonról, de úgy gondolja, hogy a munkanélküliség nagyobb gondja az országnak, mint a bűnözés – szinte jelentéktelen a különbség.
Legszívesebben moziba megy, majd meccsre – persze, hogy focimeccsre –, ha újságot olvas, akkor a Repubblicát bújja (3,29 millió olvasója van) – a Corriere della Sera (Esti a kurír) a második legolvasottabb. Telefoninója mellett vonalas telefonján is sokat traccsol.
Saját lakása, háza van – az olaszok 74 százalékának sorsa ez –, illetve díszhala. Valószínűbb a guppi, mint a kutya-macska.
Talán előbb is írhattam volna, de Józsink 32 évesen megházasodott, s ha méltatlankodik, akkor azt azért teszi, mert nem lehet elég időt családjával. Felesége, Maria inkább egy gyereket nevel, mint kettőt (1,41 az átlag). Neje 4 óra 40 percet áldoz a családra, míg ő 1 óra 54 percet.
Amúgy, az átlagolasz inkább Maria, nem Giuseppe, mert több a nő a férfinál. De a Focus szerkesztői úgy érezték, hogy a társadalmi konvenció Giuseppe sémáját várja tőlük.