Olasz fórum

Gomorra (könyvajánló)

2011. november 30. - mbemba

A bibliai Gomorra, Dante Pokla egy rémkép; a Roberto Saviano által megírt Gomorra pedig a valóság. Fejezetek Dél-Olaszország valóságából; néha csak a véres tények; máskor egy fiatalember igazsága, felháborodása, kiborulása. A maffia által megteremtett környezet teljes elutasítása.

Hogy nekem mennyire tetszett a könyv, az egy igen sokadlagos szempont. A könyv – alcím: Utazás a nápolyi maffia, a camorra birodalmába – nem akar tetszeni. Csak ritkán. A lényeg az, hogy a 79-ben született Saviano egy olyan könyvet írt, amelyikért Olaszország becsületes fele hálás. Nem becsületes fele pedig Saviano vérét akarja. A szerző öt éve rendőri védelem alatt áll, csak rejtett útvonalakon közlekedhet. Ahogy ő fogalmazott: a rendőrség fogadott örökbe.
Egy itthoni fejnek a sok-sok adat néha befogadhatatlan. A nevek, a bűntények, az évszámok sorolása befogadhatatlan léptékű. Ez pedig önmagában is félelmetes. Mint mikor történelmi tragédiák áldozatait sorolják vég nélkül. És ebben az esetben is, vagyis a camorra világában, rengeteg az olyan halottak száma, akikről soha nem fog tudni senki, az olyanoké, akiket valahol eltettek láb alól, eltűntettek: savval leöntöttek, tenger mélyére küldtek, kút mélyén felrobbantottak.
Érdekesnek tartom, s üzenetértékűnek, hogy az utolsó fejezet nem a maffia kábítószerüzleteiről, gyilkosságairól, kivégzéseiről, belső és egymás közötti háborúiról szól, hanem a szemétbizniszről (bokszmeccsek közvetítésekor hallani, de gyakran könyvek esetében is igaz lehet, hogy: Az utolsó benne marad a bírókban). Így talán jobban tudta hangsúlyozni a probléma nagyságát. A nápolyi szemétkupacokról gyakran hallani embereket, hogy az igénytelen déliek így, úgy, meg amúgy. Ehelyett Nápolyban, Nápoly mellett Észak-Olaszország és részben Európa szemetéről van szó. Érkezik ide szemét Németországból is. Északi gyárak, intézmények könnyen bízzák olyan cégekre – leggyakrabban a maffia által irányítottakra – termelésük melléktermékét, amelyek alulígérnek mindenkinek, viszont nem teljesítik a szemétmegsemmisítésre, -tárolásra vonatkozó vállalásaikat. A szemetet elássák, barlangokba tömik, Európa legszebb földjeinek egyikét olyannyira szennyezik, hogy a környék teljesen élhetetlen lesz. Pusztulásra ítélt.
A mérgező hulladékot szállító autót vezető sofőr nem megy be a területre. A szemét kiürítésére néha suhancokat tanítanak be autót vezetni, mert őket egy marék pénzért még rá lehet venni az életrövidítő útra. ,,A szén-dioxid óriási gödröket mar a terepen, amelyek arra várnak, hogy újra megtöltsék szeméttel. A füst nem volt sűrű, inkább nyálkásnak tűnt, rátapadt a bőrömre.”
A könyv tényanyaga hihetetlenül gazdag. Hogy megsejtsük a bűnözés működését, logikáját, ahhoz segítséget ad ez a könyv.
Ugyanakkor a benne szereplő történetek nagyszerűek. Ott van például a remekkezű szabómester, akit a maffia csekélyke összegért alkalmazott, de kérdéseket nem feltéve sem magának, sem másnak csak tette, amire kérték, mígnem a tévében egyszer azt látja, hogy Angelina Jolie az ő általa varrt fehér ruhában flangál, talán pont az Oszkár-díj átadáson. Letette az ollót egy életre, s kamiont vezetett azután. Pénztárcájában egy újságkivágással, melyen az amerikai nő az ő ruháját viseli.
Vagy, amikor a maffia pénztárosa meghatódva Kalasnyikovja hatékonyságán fejébe veszi, hogy ő bizony elmegy az oroszországi Udmurtiába, Izsevszkbe, mert ő látni akarja a csodafegyver kitalálóját. S mikor hazamegy, Nápolyban megmutatja barátainak az öreggel készült videót, amint együtt zabálják a mozzarellát.
Külön részt szentel Saviano a nők – vezető szerepűek is voltak közöttük – és maffia közötti kapcsolatnak, de a filmek és a maffia kapcsolatát is részletesen boncolja. Saviano tudja, hogy ezek a filmek milyen és mekkora hatással van az emberekre, ezúttal a maffiózókra. Gesztusaikban, üzeneteikben és persze gaztetteikben mutatja ki a hatást. Egy rész: ,,Nem igaz, hogy a film csak hazugság, nem igaz, hogy nem lehet úgy élni, mint a filmekben, és nem igaz, hogy a való világ más. Ami valóban más, az az a pillanat, amikor Al Pacino felkel a szökőkút vízéből, ahová belelőtték, és letörli a művért az arcáról… Amikor Romeo meglátta Giuseppét a földön, pontosan megértette, hogy mi a különbség a film és a valóság, a díszlet és a bűzös levegő, a saját élete és a forgatókönyvek között. Most ő következett. Nyakon, majd fejbe lőtték.” Utána írja, hogy a nagyfiút játszó barátok együtt sem voltak 30 évesek.
Nincs nagy véleményekkel az újságírókról sem – gondolok ezzel az egész médiára –, akik az egyik maffiaháború dúlásakor fedezték fel maguknak a helyszíneket, s képesek voltak interjút készíteni egy kábítószer-terjesztőt mímelő rendőrrel. Feltűnt akkor a bbc, cnn, meg mindenki. Voltak ott rendőri kísérettel nyomon lévő újságírók, exkluzív interjúkra éhes kezdők. ,,A stábok kocsival közlekedtek, fotóztak, filmeztek, mintha csak a vadonban járnának, az egésznek egy inkább mutatványosbódé jellege lett.” Felületesség, ahogy azt megszoktuk.
Pedig a maffia elleni harc néha rendkívül mély tudást, helyismeretet követelne. Saviano említ egy esetet, mikor az egyik főnök rendőrök, újságírók előtt, a bíróságon üzente meg társainak – gyűrűjére mutatva –, hogy ki volt, aki feladta őt. A gyűrűre mutatást mindenki úgy értelmezte, hogy a maffiafőnök fia gyűrűjének hiányára kérdez rá, ehelyett a kivégzendő személyre utalt.
Érdekes például a maffiózók beceneveit taglaló rész, meg lehet tanulni egy pár jó kifejezést, megismerünk olyan csodálatos embereket, mint a maffia által kivégzett, majd álhírekkel, hazugásogokkal befeketített Don Peppino volt, aki a szavak erejével, a fejüket homokba tevő papok sokassága között felvette a harcot a maffia ellen.

A bejegyzés trackback címe:

http://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr1003424079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

oleandro 2011.11.30. 17:09:10

A raitre-n ebben a remek műsorban szokott műsorvezetni és történeteket mesélni www.rai.tv/dl/RaiTV/programmi/media/ContentItem-17f37fb2-758b-4335-87ef-ad0c21df3bb4.html#p=0. (azért jó ez a net...:-)

tucano 2011.12.01. 17:41:08

Amikor sikkasztasert elvittek a brindisi szemetesek fonoket, 2 honapig volt sztrajk. Mi 1 korhaz mellett laktunk, mit ne mondjak, finom szag volt a rohado vesek mellett. Egyebk. a krizis hatasara a szerv. bunozes ujra aranykorat eli Olaszorszagban, lesz ott meg 1-2 konyvnyi tema.

odamondó 2011.12.01. 18:32:32

emberi ésszel felfoghatatlan mi történik ebben az országban.

Largo Le Grand 2011.12.01. 21:44:46

Az a helyzet, hogy nagy várakozással vettem meg ezt a könyvet évekkel ezelőtt, amikor megjelent, mert állatira érdekelt a téma. Sajnos a megjelenés körüli felhajtás (Saviano 24 órás védelméről és az életére törni akarókról szóló hírek gyorsan bejárták a világsajtót) ellenére elég unalmasra sikeredett. Lehet, hogy a fordítás a baj, nem tudom.