Ha Nápoly-meccset nézünk, s van szerencsénk egy kis meccshangulathoz, akkor kezdünk megismerni egy jó, egyre gyorsuló tempójú nótát. Így kezdődik, hogy: ÓÓÓÓÓÓÓÓJ VÍÍTÁ, ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓJ VITÁ MIÁÁÁÁ,...
Mikor először dúdolták ezt a számot, akkor még „csak" :) egy szerelmes dal volt. 1915-ben Aniello Califano – ő írta a szöveget – és Enrico Cannio – ő komponált egy dallamot hozzá – úgy gondolták, hogy a fronton harcoló szerelmes katona üzen haza így szerelmének. Többen címként emlegetik a nagybetűvel írt sorokat, de a cím: ’O surdato ’nnamurato, vagyis: A szerelmes katona.
Ezt a dalt is énekelték a nápolyi utcákon, tereken, házakban, majd filmekbe került, s idővel ebből a dalból is sláger lett – nem csak a Félszigeten –, hanem az egész világon (társai: ’O sole mio,’O sarracino,Santa Lucia,…). A nápolyi szurkerek már régóta rákaptak a kiskatona dalára, s a csapat himnusza lett. Hogy mióta kelti a hangulatot a San Paolóban, azt nem tudom, de azt igen, hogy már Maradona is énekelte.
Hogy mi lesz egy dalból… nem ez a kedvencem, hanem az Elvis által is feldolgozott Torna a Surriento (vonal alatt írtunk róla). Egy miniszterelnöknek írták emlékeztetőül, aztán vad szerelmes dal lett belőle.:)