Ebből az alkalomból Olaszországban több helyen Weisz Árpádra emlékeznek. A tragikus sorsú magyar zsidó ember, labdarúgó-edzőként hatalmas sikereket ért el: háromszor volt bajnok a Bolognával, egyszer az Interrel. Azzal az Interrel, amelyet akkor Ambrosianának neveztek, ugyanis a fasisztáknak nem tetszett a nemzetköziséget hirdető név.

 

A Csilinek becézett Weisz, aki itthon a Törekvésben focizott a magyar válogatottban hatszor szerepelt. Utána az Alessandriában és az Interben is volt alkalma focizni, de a hírek szerint már akkor az edzői pályára készült. Az olaszok nagyon hálásak neki, mert ő volt az, aki bevetette a mélyvízbe az olasz foci legendás bajnokát, Giuseppe Meazzát – 17 évesen –, s hozzá kötik a nyári edzőtáborok bevezetését is. A sok-sok siker után, Weisz halála után hosszú időre egy focistatisztikai adat maradt a neve. Feledésbe merült a neve, élete.

 

 A bolognai emléktábla (chieracostui.com)

Matteo Marani, a Guerin Sportivo első embere 2007-ben írt egy nagyon szép könyvet róla (Dallo scudetto ad Auschwitz), a Weisz család második világháború alatti kegyetlen sorsáról – Bolognából Párizsba, majd Hollandiába menekült, ahonnan a nácik deportálták –, s azóta méltón foglalkozik vele az olaszországi közélet: cikkek jelennek meg róla, Bolognában, a Dall’Ara-stadionban emléktáblája van, mától pedig a San Siróban is lesz emléke Weisz Árpádnak.

 

Az egyik legelismertebb olasz újságíró, Gianni Mura pedig felvetette, hogy a Bologna és az Inter rendezhetne egy meccset, egy kupát a solti születésű edző tiszteletére. A bolognai szakosztály igazgatója azt nyilatkozta, hogy amint lehet, felveszi a kapcsolatot ebben az ügyben az Inter vezetőivel. Érzésem szerint az MLSZ is kapcsolódhatna a szervezéshez. E-mail megy a szövetség címére, hívom is őket.