68-ban sokan mondtak mindenfélét. Beszéltek a szabadságról, szabad szerelemről, jogokról, voltak nagy-nagy tüntetések, erőszak is volt valamennyi, ezekről ma is hallani. Kevesebbet hallani megvalósított álmokról. Pedig volt ilyen is. Sőt, egy utópia is testet öltött. Riminivel szemben, benn az Adrián, semleges vizeken. Mert volt, aki komolyan gondolta!
Márpedig ez tényleg utópia volt. Egy mérnökember fejébe vette, hogy kiszakad a társadalomból – az olasz államból pontosabban –, s az Adrián, mélyen benn a tengeren egy szigetet hoz létre, ahová elviszi feleségét is, s létrehozzák a maguk apró-apró államát.
Ez nem egyszerűen utópia volt – ahogy Giorgio Rosa, az álom megvalósítja gondolta –, hanem komoly üzleti vállalkozás. Hasonló szigeteket szeretett volna létrehozni a semleges területeken, ahol kereskedni szeretett volna. Nyilván nem az olasz adófeltételek mellett. Megoldotta az iható víz problémáját is, miután 280 méter mélyről vizet hozott fel egy megfelelő berendezéssel, a 250 négyzetméternyi felületre. Beindult az étterem is, immár alkalmazottakkal. Vitorlázók, kisebb-nagyobb bárkák álltak meg Rózsasziget előtt, barátkoztak, fogyasztottak egy Riminiből odaköltözött pár vendéglátásában.
Egy német barátjukat bízták meg a nagyköveti teendők ellátására, bélyegeket adtak ki eszperantó nyelven. Az olasz wikipédia szerint volt saját pénzük és kormányuk is. 1968. május 1-én pedig kikiáltották függetlenségüket. Esperanta Respubliko de la Insulo de la Rozoj, ez volt a sziget neve eszperantóul, márpedig a sziget hivatalos nyelve, Zamenhof mester találmánya volt. A világ egyetlen országa sem ismerte el őket.
Pedig, a korabeli források szerint sok-sok ember nem egy utópia megvalósulását látta, hanem egy kommunista támaszpont létrejöttét, mások albán előrenyomulást,…
Az olasz állam nem maradt tétlen. Bár nemzetközi vizeken volt a létesítmény, ennek ellenére beavatkoztak: június 26-án lerombolták a mesterséges szigetet. Arra hivatkozva tették, hogy hiába van semleges területen – egész pontosan 500 méterre az olasz vizektől –, az ott tartózkodók olasz állampolgárok.
Néhány olasz barátomnál érdeklődtem, hogy hallott-e a történetről. Nem! A történet, az álom állam elfelejtődött. Az adóztatott adók, a nem hiteles hitelek országaiban az emberek más kiskapukat keresnek.
