Olaszországban sem fenékig tejföl az élet a turistákból élőknek; a legszebb és leghihetetlenebb városok egyikében, vagyis Materában csak elvétve láttunk turistát. Több oka is van ennek, de hogy a vendégért sokat tesznek, az biztos.  Nem hiszem, hogy itthon, a később említendő jó példákhoz hasonló ne történne, de hogy ritkábban, az is biztos. Szerintem.

A két példa! A városka apró, családi fenntartásúnak tűnő éttermében (Al Vecchio Muro, A Régi Falhoz) megkérdeztem, hogy mit is jelent egy bizonyos szó a menün. Azon nyomban magyarázott, felvilágosított az idős hölgy, hogy ezúttal a bárány belsőségeiről van szó. Majd másnap, mikor a húst kértük, láttam, hogy tányéromon ott a máj és a szív. Természetesen külön ár nélkül.

Nem ettem még naspolyát, viszont a helyi ábécében visszavigyorgott rám az emlegetett. Az üzletben dolgozó 

fiatal nőtől megkérdeztem, hogy ő melyik kettőt venné meg: rájuk mutatott, elmondta, hogy a naspolyának nincs idénye, ezért az íz még nem az igazi. Majd arra kért, hogy a gyümölcsöket süllyesszük a már megvásárolt alma és körte közé.

Tanuljunk tőlük!