A víz, a fagyi és a sör havában vagyunk. Utóbbit nem különösebben kedvelem, így marad a fagyi, mint téma. A minap írtunk a Fragola nevű csodahelyről (Kiskörút, Károly körút 3/a), mert lehengereltek minket. Namármost, erős a konkurencia: szűk száz méterrel odébb, a Múzeum körúton – még az antikváriumok sora előtt egy hasonló minőségű, számomra még kedvesebb hely van. Ez a Valdocco fagyizó és cukrászda.

Kétszer próbáltuk ki. S mindkétszer találkoztunk ritka, érdekes, számunkra mindenképpen különleges ízekkel. Először szamorodni gombócot, másodszor kékfrankost kóstoltam, faltam. Összehasonlítani ezt a boros párost, a  Fragolában kapható gorgonzola-oliva duóval butaság lenne, de a két hely nagyvonalúságában könnyebb döntenem: a Valdoccóban mindkét alkalommal túlcsordult a mérőkanál, sőt… mikor a kékfrankost kaptam egy újabb fél gombócot simítottak tálkámra (joghurtossal ettem, második kép). Az ízek itt is, ott is zseniálisak voltak. Egy életen át tudnám enni mindkettőt.

Így!

A kis fagyizó egyik falán kereszt, egy másik falon pedig Don Bosco arcképe (katolikus pap, a Szalézi Társaság megalapítója, aki megpróbálta Néri Szent Fülöp csodálatos példáját követni, élt: 1815-1888). A wikipédián mászkálva derült ki, hogy Valdocco egy torinói történelmi külkerület, Don Bosco munkájának egyik helyszíne.

Valdocco fagylaltozó és cukrászda, Múzeum körút 7. (az Astoria mellett), egy gombóc 230 forint.