Hidegebbre fordult az idő, így eljött az ideje a carbonarának.

Így egy-két órával a vacsora után már tudom, hogy jól tettük, mikor kiterítettük az angol szalonnát, mellé összekészítettük a tojássárgáját (3 db, egyik tojást fehérjével), belekeverve sót, borsot és parmezánt (10 dekánál alig kevesebbet).

Ezután, már csak annyi történt, hogy a szalonnát alaposan megpirítgattam, rádobtuk a tésztánkat – ezúttal mivel nem volt spagetti, a Barilla bavettéje került serpenyőbe –, majd lassacskán ráöntöttük a tojásos-fűszeres folyókát. És egy evőkanálnyi vajat is rátettünk. Többször olvastam, hallottam, láttam, hogy fontos nagyon, hogy egyetlen részecske se legyen forró, hogy ne rántottásodjon el.

Mi vigyáztunk, s finom is lett. Nagyon!

Így! :)