Pár napja, itt az olaszfórumon volt egy poszt Velence kincseinek tengerjárók általi rongálásáról. Erről jutott eszembe a história a Szent Márk harangtornyának összeomlásáról. Merthogy ilyen is volt! Méghozzá 1902 júliusában.
Ráadásul előre jelezhető volt az esemény. Kiszámítható volt minden, de nem volt pénz a rendbehozatalra. Az összeomláshoz viszont kellett az is, hogy a harangtorony őrének takaréktűzhelyét (értsd: sparhert) a falhoz rögzítette egy félkegyelmű. És ez elég is volt ahhoz, hogy a harangtorony július 14-én mintegy 20 méter magas kupacban álljon.
A szomorú eseményt követően azonnal megjelent a helyi újság rendkívüli kiadása; a rendőrök és az újságírók közé keveredett emberkék darabokat csórtak el a toronyból, hogy kisebb vagyonokért adjanak túl rajta; a Szent Márk-tornyot mutató képeslapok ára jelentősen megemelkedett; pár napra rá megjelentek az omlás pillanatait mutató képek – ezek, az olasz wikipédia szerint, hamisítványok, mivel szerintük senki nem tudta lefényképezni az eseményt.
Ami fontos, hogy nem halt meg senki, mivel a teret időben kiürítették, illetve a tornyához nagyon ragaszkodó őrt erőszakkal elcipelték a rendőrök.
A torony újjáépítése 1903-tól egészen 1912 áprilisáig tartott.
Hogy mennyire nem ritkaság ma sem egy műemlék romba dőlése Olaszországban, arra szörnyű példa a pompeji emlékek körüli felelőtlenség, bűnözés.
(mindkét kép az olasz wikipédiáról)