Egy kalábriai polgármester már hónapok óta azt látja, hogy az önkormányzat alkalmazottai folyton beteget jelentenek, különböző igazolásokkal lógják el a heteket, hónapokat. A 125 alkalmazottból napi rendszerességgel csak alig 20-25 ember fogható munkára. Írt ő levelet Rómába, ügyészségnek, rendőrségnek, mindenféle hivataloknak, de mindenhonnan csak az ügy megoldását eltoló, halogató választ kapott.

Azonban a kalábriai Locri polgámestere (sindaco) nem adta fel: Jézus Krisztusnak is írt egy panaszlevelet: ,,Hozzád fordulok, nem tudván már kihez fordulni. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az önkormányzati alkalmazottaknak csak csekély része dolgozik komolyan és tisztességesen, míg a mások csak a boldogító ,,huszonhetedikét” várják – ezek szerint ott akkor van fizetésnap – , amikor a bankban ott találják a nekik járó, de egyáltalán nem kiérdemelt fizetést.”

A polgármester, Giovanni Calabrese említ is pár esetet: volt példa, hogy egy munkatársával állt neki a kátyúkat aszfalttal kiigazítani; mesélte, hogy nincs, aki beszerelje az ingyen kapott utcai villanylámpákat; hónapok óta nem javítják meg a jelzőlámpát a település egyik kereszteződésében (12 ezren lakják Locrit), nincsen elég ember a rendfenntartásra, a szemét elhordására.

A kialakult helyzetről, hogy ki tehet, arról csak ötleteim vannak, kettő.

Szellemesebb segítségkérést nem tudom hallottam-e – akárcsak egyet is.