Ez a könyv akkor született, amikor még egy-egy újságíró komolyan vette a szakmáját, vagyis hajtotta az igazságkeresés és a megismerés vágya. Könnyen lehet, hogy ez csak egy idealizált kép a 60-as évekről, de ,,A haszontalan nem” olvasásakor folyton az volt a benyomásom, hogy ez az ember, vagyis Oriana Fallaci kíváncsi a világra. S túl azon, hogy kíváncsi a világra, rengeteget tud a róla.
Utazás a nő körül, ez az itt emlegetett könyv alcíme. Azért ez, mert a könyv témája Fallaci utazása a világ 6 országába (Pakisztán, India, Kína – pontosabban Hong-Kong –, Japán, Indonézia, Egyesült Államok, s azon belül leginkább Hawaii-szigetek), hogy ott szétnézzen: mi is a helyzet nő-fronton? A kétnapos (gyorsan olvasóknak egynapos) olvasmányt jelentő könyvnek hihetetlen, majdnem felfoghatatlan részletei vannak. És egyetlen oldala sincs, ahol ne lennének új információk, remek történelmi, kultúrtörténeti utalások. Szóval, izgalmas egy könyv!
Talán az indiai rész fogott meg leginkább. Gyönyörű példáit hozta fel Gandhi csendes harcának, mikor nőkkel összefogva jutott eredményre, például a sóadó ellen, mikor nők milliói mondtak ellent az angol gyarmatosítók rendőrségének. Kicsit könnyebben mesélhető történet a szári védelmében mozduló nőké, akik az európai viseletek ellen azért szálltak harcba, mert a hazai szövetiparban – többek között szári-készítésben – érdekeltek a csőd felé közelítettek. Észt és szívet megbotránkoztató példa azoknak a nőknek az esete, akik halott férjüket követték a máglyára is. Élve. Történt ez a múlt század közepén is. Sőt, ha jól értettem Fallaci jelenlétében is.
Fallaci készített interjút Indira Gandhival, Kissingerrel, Arafattal,... itt éppen Khomeini ajatollahhal beszélget.
Szintén gyönyörű és történelmi utalásokban nagyon gazdag a kínai példa. Említettem, hogy igazából Hong-Kongban járt az olasz írónő, mert akkoriban nemcsak Tibetbe volt lehetetlen bejutni, hanem Kínába is. A kínai-hongkongi, mintegy ötven kilométeres határszakaszon utazva találkozott egy elkötözött lábú idős nővel, egy gyakorlatilag megnyomorított nővel. ,,Szóval, tizenöt évig soha nem engedték meg, hogy levegyem a kötést a lábamról, mivel másképp újra nőni kezd, így hát csak a testem nőt, a lábam egyre kisebb lett, és az anyámnak mindig kisebb cipőt kellett vennie, vagy a régiekbe pamutot kellett dugnia… A szépséghez hozzátartozik, mondták, hogy ne legyenek nagy idomaink.” A mellével ugyanezt tették. És sok-sok ezer példa volt erre. Így történt ez, és ez az embertelen hagyomány, mely a császárok Kínájában született tovább élt még sokáig, bár a kommunista Kína által hozott egyenjogúsító törvények ezt tiltották.
Inkább kedvesre sikerült a japán fejezet egyik része, ahol Fallaci utastársa, a fotós (Duilio), egy női kedvességre ácsingózó férfi elmegy egy gésa-estre, de ott csak bénázó sutaságokkal találkozik, semmi otthon majd elmesélhető nem történik vele. De ugyanitt szó van a második világháború utáni Japánról, ahol az amerikai katonák, a dzsi-ájok (GI, vagyis ground infantry-szárazföldi gyalogság) egy valóságos mennyországot találnak, és ezerszámra viszik haza a velük kedves, az otthoni lányoktól nagyon különböző mentalítású, egyáltalán nem emancipált nőket.
Érdekesek a háború utáni Japán életre, változásokra tett utalások: MacArthur tábornok a japán császárt, Hirohitót szállodaszobájában fogadta, majd a város utcáin kellett sétálnia, mármint a császárnak, hogy megmutassa a japán embereknek, hogy nincsen bizony semmilyen isteni benne.
Így történt Oriana Falaccival! A firenzei írónő élete során (1929-2006) rengeteg sikert ért el, ismertsége határtalan volt (az olasz wikipédia szerint 12 könyvét 20 millióan olvasták), mára viszont alig-alig emlegetik nevét, pedig szerintem maradandót írt ezzel a könyvével is. Korábban a ,,Levél egy meg nem született gyermekhez” könyvét olvastam, az szintén megmarad nekem. Ez megint!
Sőt, már be van tárazva az Insallah is.
Oriana Fallaci: A haszontalan nem (Il sesso inutile), Kozmosz, 1963, fordította: Székely Éva, magyar kiadás: 1968.