A most is zajló Afrika-kupa alatt esett meg, hogy az egyik továbbjutó helyről a vakszerencse, egészen pontosan: egy sorsolás döntött. Azonnal beugrott, hogy volt már ilyen a focitörténelemben, ráadásul egy magyar szereplővel, tanúval. Most pedig van időm is megírni.

Talán ez az a pillanat, amikor Facchetti üvölti a tényt: Olaszország a döntős!

A történetet Török Péter, millió sport- és történelemtitok tudója mesélte pár éve. Az 1968-as Európa-bajnokság elődöntőjét – amúgy egy négyes torna volt a kontinensrendezvény – Nápolyban játszották az olaszok a szovjet válogatottal. 0-0 lett az eredmény 120 perc után és mivel a rendezés nem adott lehetőséget az újrajátszásra, bementek az öltözőbe, hogy az UEFA küldötte (ezt írja a focitipp.hu, az olasz források a nyugatnémet játékvezetőt, Tschenschert emlegetik) pénzfeldobással döntse el a továbbjutást. Az első feldobott érme azonban begurult a zuhanyzóba, így újabb érme került elő (többször olvastam, hogy egy guldenről volt szó, így lehet, hogy valóban az UEFA-küldött a mi emberünk, hiszen a játékvezető német volt). És ez a dobás az olaszok szerencséjét hozta. A csapatkapitány Giacinto Facchetti kirohant az öltözőből és világgá kiabálta, hogy ők a továbbjutók. Az akkori San Paolóban majdnem 70 ezren voltak kinn. A közvetítő, Vitray Tamás – ahogy azt Török Péter felelevenítette – nem győzte nyugtatni a nézőket, hogy marad a vonal, míg nem lesz döntés.

Zsolt István, a meccs partjelzője kíváncsi volt az első érme sorsára, így kipiszkálta azt a zuhanyzórácsok közül, és mit ad Isten, az a szovjetek szerencséjét jelentette volna. De ekkorra már ki volt hirdetve a győztes (Facchetti maga is említette egy nyilatkozatában, hogy kétszer kellett érmet dobni).

A döntőben a jugoszlávok jöttek szembe, velük is döntetlen (1-1) lett a meccs. Az aranyról viszont már nem dönthetett egy pénzérme, így újrajátszották a meccset és Olaszország (az említett, 2006-ban elhunyt Facchetti mellett, Riva, Anastasi, a 82-ben világbajnok Zoff, Mazzola, Prati,… is csapattagok voltak) 2-0-ra nyert.