Umberto Eco egy óriási műveltségű ember. Nagyszerű könyveket írt, ha véleményt mond, érdemes odafigyelni. Most pedig elég kereket mondott a Rózsa neve, A Foucault-inga szerzője.
Az egyik torinói egyetemen tiszteletbeli doktorátusi címet kapott és az alkalmon volt lehetősége egy pár gondolatát megosztani. Néhány szóban dicsérte a web-világot, mondván, hogy nagyszerű eszköz a kapcsolatok fenntartására, építésére, aztán mondott egy olyant is, amelyik azóta gondolom sok-sok beszélgetés témája lett Olaszországban. Talán ez is volt a célja, mert olyan egyenesen-kereken fogalmazott, ahogy ő nem szokott. Körülbelül így öntötte szóba mondandóját: Egy sereg idióta jutott szóhoz a net elterjedésével, egy csomó olyan ember, aki korábban egy kocsmában egy pohár bor után mondhatta meg a magáét; ma pedig ugyanolyan lehetőségük van a véleménynyilvánításra, mint egy Nobel-díjasnak (neki nincs Nobele).
“I social permettono alle persone di restare in contatto tra loro, ma danno anche diritto di parola a legioni di imbecilli che prima parlavano al bar dopo un bicchiere di vino e ora hanno lo stesso diritto di parola dei Premi Nobel”
Beszélt ennek kapcsán az iskolák felelősségéről , hogy megtanítsák a fiatalokat megszűrni az információkat, illetve még az újságokról is, miszerint ő hisz bennük. Hegelt idézte: Az újságolvasás a modern ember mindennapi imája. De a vitatott mondat nem ez!
Én Ecóval vagyok!
