Olasz fórum

Olasz fórum

Eco végrendelete

2016. március 23. - mbemba

ecohoho-1024x640.pngA világhírű olasz író, Umberto Eco februárban halt meg, mégis sikerült ismét nagyot alkotnia: feleségét és lányát arra kérte végrendeletében, hogy ne engedélyezzenek a következő 10 évben, egyetlen az emlékére, tiszteletére, munkásságára rendezendő eseményt se. Ha ilyen van, oda nem menjenek el.

Kedves pillanatok lehettek, mikor a bolognai egyetemen pár órával egy Eco-találkozó kezdése előtt hírét vették a testamentumnak. A bolognai repubblica számol be arról, hogy a szervezők természetesen tudomásul vették a mester kérését.

A végrendelet híre után jutott eszembe, hogy Eco talán Bariccótól kapta az ötletet. Baricco egyik regényének (Mr Gwyn) hőse, a sikeres író megunja a szerzőséggel járó fölösleges teendőket és inkább felhagy az írással és fogadalmat tesz, mely szerint ő többet nem nyilatkozik, nem válaszol fölösleges újságírói kérdésekre, nem megy el szakmázni, nem ír egy sort sem kiadói kérésekre, nemet mond kiadói igények olcsó kielégítésére, nem fog pózolni, nem engedi, hogy neve mumifikálódjon (emlékezetből a felsorolás).

Bárhonnan legyen az ötlet, a magam részéről jót kuncogtam és örültem a hírnek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr218521508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

odamondó 2016.03.24. 10:07:32

És ennek mi értelme?

2016.03.24. 10:22:50

Hű, ez olyan művészi!
Micsoda fricska!

Segna 2016.03.24. 12:01:05

@odamondó: nettó kitolás az asszonnyal ;-) ezekért a találkozókért, megemlékezésért az asszony, lány nyilván kapna tiszteletdíjat, fizetnék az utazásukat, megvendégelnék őket stb. Esetleg kapcsolatot épít, Eco felfogásában "sütkérezik" az ő fényében - jogosulatlanul. 10 év múlva már a kutyát sem fog érdekelni - esetleg.
Szóval, míg őt ápolta, rajongta körül, szolgálta ki évekig, évtizedekig addig jó volt, hogy volt egy cselédje, de most, hogy ő már meghalt nehogy már valamiképpen ő segítse a nő megélhetését.
"Vicces" filozófus elméhez méltó ötlet.

Terézágyú 2016.03.24. 12:38:56

Rohatt libsi vót ez az ekó, naná, hogy hótta után is sziggyuk.

odamondó 2016.03.24. 13:32:35

@Segna: ezt most komolyan ezért találta ki? Az azért eléggé ocsmány szint...

2016.03.24. 14:47:30

@Segna: Gondolod, hogy a világ egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott kortárs szerzőjének (aki egyben Európa legjobb egyetemein adott elő) a rokonai rászorulnak a rendezvényeken magukba tömött pogácsára? Nyugodt lehetsz, olyan hagyatékot kaptak (mind vagyon, mind szerzői jogok tekintetében), amiből az unokák is jómódban fognak élni. Szerintem azt akarta elkerülni, hogy a panoptikum részévé váljon és a kötelező áhítattal áradozzanak róla olyanok, akik esetleg semmit sem olvastak tőle.

Nagyon furcsa úgy gondolni rá, hogy ugyanolyan halott, múltbéli író, mint Aquinói Szent Tamás, vagy Dumas. Egyébként - nagyrabecsülésem és feltétlen tiszteletem ellenére - nem vagyok benne biztos, hogy Eco műveit száz év múlva is a korszak nagyjai közé fogják sorolni. Számomra mindenesetre A rózsa neve életem legnagyobb könyves élményei közé tartozik, de A tegnap szigetét és a Baudolinót is nagyon szeretem.

Segna 2016.03.24. 15:46:35

@nemorino: nem gondolom, hogy rászorulnak, ez nem erről szól. (az egy kis malícia volt a pogácsákkal) A megemlékezések nem csak pénzt jelentenek hanem presztízst, kapcsolatot, megbecsülést, bizonyos rávetülő hírnevet. Lsd. pl. Csínszka. A lőtéri kutya se tudná a nevét, ha nem ő lenne Ady utolsó nője. Ő ezzel ügyesen sáfárkodott is.
Nem tartom tisztességes dolognak ezt a moratóriumot. Nem gondolt arra pl. h a hagyatéka gondozásához is szüksége lenne ezekre a találkozókra, megemlékezésekre, és igen a könyvkiadásokat is megkönnyítené. Nem lesz könnyű így menedzselni a szellemi hagyatékot.
Egyébként egyáltalán nem nyugtalankodtam az utódai jómódján, nem az irigység beszélt belőlem. Szerintem nem volt szép és tisztességes tőle ez a végrendeleti kérés. Arra sem gondolt, hogy például a gyász megélése sem könnyű, és lehet, hogy az őszinte és meleg hangú megemlékezések, segítenék a feldolgozást is.
"kötelező áhítattal áradozzanak róla olyanok, akik esetleg semmit sem olvastak tőle." Az internet korában ezt nehéz megvalósítani ;-)

Segna 2016.03.24. 15:49:25

@odamondó: jó lenne ha tudnám, hogy egy ilyen író mit miért talált ki, sajnos csak egy ad analógiám következtetés volt... csak egy könnyed szösszenet annak alátámasztására, hogy a nagy írógéniuszok is csak gyarló, irigy, kicsinyes EMBERek, és egy-egy gesztus mögött nem mindig kell magasztos eszmét keresni.

Segna 2016.03.24. 15:52:33

@Terézágyú: nem szidásnak szántam. Magamat idézve: csak egy könnyed szösszenet annak alátámasztására, hogy a nagy írógéniuszok is csak gyarló, irigy, kicsinyes EMBERek, és egy-egy gesztus mögött nem mindig kell magasztos eszmét keresni.
A rohadt libsizést gondolom idézőjelben, ironikusan írtad, de tartsd szem előtt, hogy ebben az országban, fájdalmasan sokan nem értik az iróniát...

Segna 2016.03.24. 16:05:08

@nemorino: érdekes nekem, a Rózsa neve nem tetszett. Annak ellenére, vagy épp azért? mert imádom a középkort, sokáig hivatásosnak is készültem, ma már csak hobbi szinten foglalkozom vele... valahogy nekem nem is tudom... túl aktuális volt, túl modern. Nem ragadott magával.
A legcsodálatosabb középkori témájú könyvélményem, egy magyar, méltatlanul elfeledett, és a 70' években is IFJÚSÁGI SZERZŐKÉNT kezelt író Karczag György trilógiája volt. Idegen páncélban különösen. annyira szépen, tisztán, világosan és magával ragadóan ír Karczag... egyszerűen nem értem miért hallgatták, hallgatják agyon.

2016.03.24. 18:54:56

@Segna: Nem középkori történelmi regényként szerettem meg, hanem mert megszállott olvasókról szólt. Olyan emberekről, akiknek a könyvek világa igazibb az őket körülvevő világnál, amilyen én is voltam húsz éve, amikor először olvastam. Összeomolhatott körülöttük a világ, nekik csak az volt fontos, hogy mi van a könyvtárban.
Igazából az általam olvasott összes könyve arról szól, hogy mi az igazság. A rózsa neve és A Foucault-inga a tervről szól, ami az érzékelhető valóság felszíne mögött található, A tegnap szigete és a Loana királynő titkos tüze főszereplője a saját életét, múltját alkotja újra, Baudolino átsétál a történelemből a legendákba, A prágai temető főhőse pedig alternatív valóságot teremt a hamisítás eszközével. Mi az igazság, mi van a jelenségek függönye mögött, ez a metafizikai kérdés izgatta Ecót egész életében.

A fő topichoz visszatérve: én még olyan rendezvényen, konferencián nem jártam, amelyen bármilyen hasznos munkát végeztek volna. Az Eco-életmű értékelését nem ilyen rendezvények keretében, hanem internetes fórumokon, levelekben, kávéházi vitákban kell lefolytatni. Az első tíz évben még lehetetlen átlátni a helyét a világirodalomban, nincs elég perspektívánk hozzá. Én feltételezem, hogy egy ilyen kaliberű gondolkozónak a felesége is intelligens ember, megfelelő szociális kapcsolati hálóval rendelkezik és nem ilyen rendezvényekre kell járnia ahhoz, hogy társasági élményekben legyen része. Végül a kicsinyességet illető mondatod eszembe juttatja Szerb Antalt (remélem jól emlékszem és ő írta le), aki jót mulatott azon, hogy végrendeletében Shakespeare a rosszabbik ágyat hagyta a feleségére :-)
süti beállítások módosítása