Nem Mihály (Szerb Antal: Utas és holdvilág) volt az első, sem az utolsó, akit elvarázsolt az olasz táj.

Fogaras, 1629, március 25.

Pálóczi Horváth Jánoshoz – tanulásáról

Noha magad bennünket öcsénktől való elmaradásod felől nem tudosítottál: mindazáltal értvén egyebektől Olaszországban való elmaradásodat, azon nem keveset csudálkoztunk, hogy csak magad elméjétől vévén olyan bolondságot magadban, sem hivatalodnak meg nem feleltél, sem pedig az mi személyünket és azt is, mi végre bocsátottunk volt el, meg nem gondoltad, hanem úgy akartál elmaradni, holott azt cselekdned nem illet volna. Jóllehet pedig egyfelől öcsénk relatiójából értjük, hogy az eloquentiának tudománya hallgatásáért maradtál volna Páduában, és hogy abban az tudománban  jobb progressust szerezhetnél magadnak, de viszont cancellariusunknak írt leveledből azt is értjük, hogy szándékod az volna, hogy Olaszországot jobban megjárván, az olasz nyelv s egyéb dolgok tanulásában forgolódnál. Mely szándékodat noha nekünk értésünkre nem adtad, és nem mi akaratunkból maradtál is el öcsénktől, mindazonáltal költségedre rendeltünk száz imperialis tallért Daniel Niss által Velencébe, melyet, oda bémenvén, tőle kezedhez is vehetsz, ez mellett kegyelmesen parancsolván, hogy Páduából sehová se menj hanem az micsoda tudománnak hallgatását magadnak akartad választani, abban igyekezzél, hogy valami progressust szerezhess, és azon légy, hogy octóberben hazajöhess hozzánk; állapotod itt is leszen. De coetero gratiose erga te propensi manentes.[1] Datum is arce nostra Fogaras, die 25, Martii anno domini. 1629.

Gabriel m.p.

Bécs felől jöjj haza, octoberben

Páduából indulj okvetlen

Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem, élt 1580 (Marosillye) és 1629 (Gyulafehérvár) között

Horváth János, pálóci: Bethlen Péter kíséretének tagjaként Heidelbergben, Padovában és Rómában tanult, Brandenburgi Katalin és I. Rákóczi György idejében fejedelmi titkár.

[1] Különben kegyelemmel maradunk irányodban.