Íme az olasz Le Mans, az ezer mérföldes veterán autótúra!
A Mille Migliát 1927-ben rendezték meg először, olyasféle Le Mans olasz kiadásban. A verseny lényege, hogy a lehető leggyorsabban tegyen meg az ember 1000 mérföldet, azaz 1600 km-t Brescia-Róma-Brescia útvonalon. Pofon egyszerűnek hangzik nem? De. De nem az. Előszőr is 1600 km egy 1927-ben gyártott autóval minden lehetett csak nem egyszerű.
Az akkori járművek futóművei például még közel sem olyanok voltak, mint most. Ha hasonlítanom kéne valamihez azt mondanám olyan lehetett, mint fakockákon gurulni tökös-babos földutakon. Vese és gyomorterhelő. Nem szólván arról, hogy az akkori járművek nagyon nem ekkora távra voltak tervezve. Egy szóval zorall volt, aki végig ment, és zorall a mai napig, aki végig megy.
1957-ig minden ment a legnagyobb rendben, 30 évig zötykölődtek a versenyzők az embert próbáló távon, az említett évben viszont 11 halálos baleset is történt a verseny alatt, így 1977-ig hírből sem indult újra a verseny. Az 57-es tragédia Alfonso Antonio Vicente Eduardo Angel Blas Francisco de Borja Cabeza de Vaca y Leighton, sokkal rövidebben pedig Alfonso de Portago nevéhez fűzödik.
Alfonso de Portago Ferrarijanak roncsai az 1957-es Mille Migliaról (motorchicche.blogspot.com)
Alfonso de Portago akkoriban egy elég rebellis fiatal milliomosként élt a köztudatban, aki hídak alatt repült át 17 évesen, és több Forma 1-es futamon is indult. Remek pilóta volt és a Mille Miglián egy Ferrarival versenyzett. A balesetet egy felrobbanó gumiabroncs okozta, aminek következtében de Portago autója megpördült és a nézők közé rohant.
Az elkövetkező 20 év csendje után újraélesztették a versenyt, és a hasonló esetek elkerülése végett rettentő szigorú szabályokat vezettek be. Jelenleg a Mille Miglián csak és kizárólag 1957 előtt gyártott autóval lehet elindulni, és az is fontos szempont, ha előtte már vett részt Mille Miglián a gép. Van egy 7500 eurós nevezési díj is, az sem a mindennapi emberek zsebéből bújik elő.
Az amerikai Christopher Fontas és Walter Yager egy 1954-es Jaguár XK
Idén, 2018-ban 727 autó regisztrált és mindösszesen 450 járgányt ítéltek alkalmasnak az indulásra. Akadtak (egész pontosan 99 db akadt) 1000 miller példányok, amelyek azért kapták ezt a megkülönböztető jelzést, mert már indultak velük a versenyen a korábbi években. A start előtti napokon nagy a zsongás, mindenki az utolsó simításokat végzi, átnéz, ellenőriz és szerel.
Összefoglalva a Mille Miglia a milliomos veterán autó tulajdonosok sportja, és soha nem is lesz másoké. Olaszországban egyébként hatalmas lelkesedés veszi körbe az eseményt, de a kollégák beszámolói alapján kopik a dolog, már nem követik úgy az eseményt mint 10-15 évvel ezelőtt. Ettől függetlenül nem romlik a színvonal, sőt.
Az Alapjárat csapata végig követte a 2018-as futamot, és folyamatosan szolgáltatták a híreket a versenyről. A kollégák egy Mercedes 300 SL Gullwinget támogató szerelőcsapatot követtek, és végig autózták az 1600 km-t a Brescia-Róma-Brescia útvonalon. Az első napon csapatunk Cerviáig követte a versenyzőket, akadt néhány megállt autó, és műszaki hiba, valamint az esti esőzés nem kedvezett a 60-70 év körüli autóknak, főleg azoknak nem, akik cabrio modellekkel érkeztek.
Mercedes 300 SL Gillwing
Akkoriban meg nem létezett a „convertible soft top” fogalma, ha esett áztál, vagy megálltál letakartad a kocsit és kivártad a végét. A második napon kicsit kisebb ramazuri közepette tovább indult a verseny 10 órakor már szinte mindenki útra kelt. 500 további kilométer várt aznap az indulókra, szerencsére az idő kedvezett. Az Alapjárat által követett HK Engineering szerelő csapat pedig tétlenül ülhetett, ezzel is bizonyítván hogy megfelelően fel van készítve a két Mercedes a versenyre.
A harmadik napon mindenki egy kicsit elkenődött, hiszen Parmába érve fele akkora ováció sem köszöntötte a versenyzőket, mint az előző napokon. A Rómában tomboló reggeli dugót elkerülve a kollégák inkább Siena felé vették az irányt, ami a következő megállója volt a mezőnynek. Beszámolójuk szerint élvezték a nyugit, és hogy körül tudtak nézni még a versenyzők és a tömeg érkezése előtt.
Az utolsó 560 km-es szakasz megtétele a pilótáknak már megkönnyebbülés, ellenben a szerelőgárdák addigra hullafáradtak és sok esetben éjszakába nyúlóan szereltek és hoztak helyre hibákat. A beszámolók alapján a Mille Miglia még mindig egy rettentően nívós és sikeres versenysorozat, amire mindig lesz igény, még ha bizonyos években picit csökken is a lelkesedés. Remélem a jövőben kicsit lazítanak a szabályokon, és valamivel fiatalabb, youngtimerekkel is el lehet majd indulni a bulin.
Erősen gondolkodom, hogy bár olasz autóm még sosem volt a pizzát és a fagyit csípem, összerántom a kis mx-5-t és megnézem ezt az 1600 km-t egy kedves barát társaságában.
Forrás:
