Olasz fórum

Keressük a De André-filmet!

2018. január 12. - mbemba

Ha valaki szeretné megtudni, hogy melyik az az Olaszország, amelyik nem jutott el a nagyvilágba, de ezerszer fontosabb, mint amelyik eljutott, akkor ismerje meg De Andrét. Énekelt ő mindenről drogról, drogosokról, prostikról, emberi természetről, hitről, háborúról. Végigénekelte a 20.század második felét.

Csak remélem, hogy ez a film segíteni fogja azt, hogy megismerjük valamennyire ezt az embert. Principe libero (A szabad herceg) a film címe, januárban bemutatják a mozikban, aztán a tévében is. Vadásszunk utána, nézzük meg!

Buffon angolja, a nyelvtanár megmondja!

buffon21.jpgEzekben a napokban, hetekben gyakran eszembe jutott Buffon kapus. Miután lemásztam a focifáról és nyelvtanár lettem, nem az olasz válogatott kudarca miatt gondoltam a világbajnokra, hanem londoni beszéde miatt. Biztos sokaknak bevésődött és évekre megmarad ez a rövid beszéd, ez a szpícs, de véleményem szerint még jobb lenne, ha nekünk magyaroknak egy életre rögzülne ez a képsor.

Mi ugyanis – leszámítva a határon kívülieket – rosszul állunk a nyelvtudás terén, ez közismert. Az állami burokrácia néha próbál tenni ellene, de talán itt is inkább mi kellene, hogy tegyünk az ügy érdekében.

Mire szolgáljon Buffon példája?

Három gondolat, tanács, kívánság,kérés! Egy a tanulókhoz (ez az első), egy a kívülállókhoz (ez a második), egy a tanárokhoz, tanulókhoz.

1.) Bátorság, bátorság,BÁTORSÁG! Mire gondolok? Ez a jóember kedvesen visszautasította a műsorvezetőt azzal, hogy: Hadd mondjam én! És igen, mindent elmondott, amit ilyenkor kell. Tette ezt pár száz néző előtt és sok millió tévénéző előtt. Ő világbajnok vethetik fel, de nekünk csak a tébláboló turistának kell(ene) segítenünk. Ha külföldön boldogulnánk, az sem lenne hülyeség.

2.) Nem fikázni, nem cikizni! (jó lenne ezt hanyagolni a nyelvtanuláson kívül is!) Itt volt ennek az embernek ez a rövidke beszédje, sokan-sokan kedvelik őt, mégis jött a fölényeskedés. Különben is: fiatal fikázóból lesz a panaszkodós vénember.

3.) Egyszerűségre törekedni! Mire gondolok? Nem összetett feltételest tanítani, nem kötőmódot jelenben és múltban, hanem két szükséges igeidőt (jelen és múlt)!

Persze, aki mindezt tudja, annak jöjjön a felsőfok legteteje, de most itt nem ez a gond. Hanem az, hogy nem tudunk idegen nyelveken beszélni. Buffon pedig bebizonyította, hogy igenis a nyelvtanulás nem földöntúli adomány,ami egyeseknek jár. Bátorság, egyszerűségre való törekvés és szorgalom (szerintem érdeklődés a világ, de legalábbis egy téma iránt, ami kicsit is megfog minket, az szintén kell! )

Summázat: Véleményem szerint az az angol, amelyiket Buffon beszélt mindenki számára (aki tényleg akar) elérhető és az egyáltalán nem kevés!

Ezt akartam elmondani!:) Sziasztok!

 

Kéri András Dániel: A calcio titka (könyvajánló)

Okosan és szenvedéllyel megírt könyv volt a kezemben a minap. Kéri András Dániel Olaszországból szerzett tapasztalatokkal írta meg remek könyvét, A calcio titka címmel (múlt hétvégén az Olasz Intézetben egy nagyszerűen megszervezett eseményen mutatták be).

calci_titk.jpgVéleményem szerint a könyv talán legnagyobb erénye, hogy nem a jelenséggel foglalkozik – szurkolók üzengetése, száraz eredménysorok, pletykák –, hanem a miértekkel: játékrendszereket taglal, szituációkat vázol, helyezeteket elemez. Teljesen indokolt, hogy a szerző nem újságíróként aposztrofálja magát, hanem elemzőként.

Ez a szemlélet, a könyv ilyen szempontból való megírása remélem, legalább egy keveset módosít a hazai helyzeten, az egyszerű véleményformáláson és megfelelően láttatja a szakma összetettségét, a bonyolultabb összefüggéseket is (a kötet alcíme: A futballszakma magasiskolája).

A könyv, nagyon helyesen, nem ajnározza az olasz futballt, hanem bizony nagyon kritikus, ahol kell. Engem például megragadott Capello pályájának elemzése, a megöregedett mester balfogásai (lásd például Oroszország,  korábban Anglia szövetségi kapitányaként). De számomra fontos, hogy bár anyaga már rég nyomdában lehetett,mikor a szerző Venturáról megírta egyértelműen kritikus véleményét. Sajnos, igaza lett!

Ugyanakkor – nem is lehet másképp tenni-írni – egy négyszeres világbajnok csapatról van szó, vagyis a világfoci egyik csimborasszójáról. Szóval, tisztelet az olasz edzőknek!

A calcio titka amúgy 6 témakörből áll: az olasz futball kialakulása (1.), catenaccio? (2.),klubfilozófiák (3.),az új évezred (4.), a jelenkor nagyjai (5.). Az utolsó fejezet a jelennel és a jövővel törődik.

Aki jobban akarja érteni azt, amit lát vagy látott, aki olasz edzők szemével akarja látni az eseményeket, aki belülről akarja ismerni az olasz szakmát – nem kívülről elmesélve –, az vegye meg ezt a könyvet!

Kéri András Dániel: A calcio titka,kiadó: Inverz Media, 2017, 280 oldal, a szöveg közben számos szituációt, hadrendet  bemutató grafika, fekete-fehér kép, végén 10-15oldalnyi színes kép,  3990 forint.

Megvehető többek között: a bookline-nál, a Libriben.

 

Fenyőmagos spagetti (mbemba főz, 16.)

Konyhában eddig nem játszottam fenyőmaggal, ezután sem fogom ezt tenni, de... Elölről! :) Egy remek (és izgalmas formájú) könyv került a kezembe (Spagetti és társai, Kossuth kiadó,a kiadás alapja Agnese Benassai: Spaghetti and Co, 2016),ebből loptam a receptet. Egyszerű, újszerű és izgalmas fogások vannak benne, egyet kinéztem (Linguine barnított vajjal), majd kicsit a magam feje szerint alakítgattam.

Lassú tűzön vajat (100 g) melegítettem,míg az habzani nem kezdett, egy kisebb serpenyőben a fenyőmagot megpirítgattam (80 g, 1 kg 14 ezer forint a Széna téren!!!!!!), közben apróra vagdostam a petrezselymet (egy csokor), kevéske bazsalikomot. A vajas serpenyőbe beleborítottam mindent a tésztával együtt, megsóztam, és mikor tálaltam finom ízes parmezán félét reszeltem rá.

Tényleg finom-finom volt, de a fenyőmag nem adott hozzá olyan nagyon sokat.

Egy igazi hiba volt vele: a borocskát megint elfelejtettem hozzá inni.

1997 után ismét pótselejtező!

1997 után ismét pótselejtező, még mindig Buffonnal! Akkor Oroszország volt az ellenfél, most Svédország. Reméljük most is sikerül, hogy legyen kinek igazán szurkolni a világbajnokságon.

Ventura tegnap még talán vívódott, hogy ki legyen Immobile csatártársa, de mivel Zaza lesérült, nagyon valószínű, hogy Belotti kezd. Hátul megint összeállhat a Barzagli-Bonucci-Chiellini hármas: reméljük egy régebbi Bonuccival. Középen Verratti és De Rossi oldalán talán Candreva, Darmian és Parolo futkos majd (főleg előbbi kettő). A kapuban pedig ki más ígér nekünk könnyebb meccset, mint... Gianluigi Buffon!!! A kép Moszkvában készült 1997. október 29-én, a kapus első válogatott meccsén.

(fénykép:Gazzetta)

Pirlo is azt mondta: Szasz foci!

Pirlo is azt mondta: Szasz foci!
 
Akinek egy szabadrúgás a tizenhatos közeléből néha tizenegyest jelentett.
 
Köszi 2006 nyarát! (főleg)

Mazzone búcsúzik facebook oldalán ezzel a képpel a focista Pirlótól. Igen, a Bresciában edzette a fiatal Pirlót, ahol többek között Roberto Baggióval együtt szédítette a népet.
FONTOS!!! Majd meséljük el, hogy tudott focizni ez az ember!

A szegények orvosa, Szent Giuseppe Moscati

Mesés figurája a nápolyi történelemnek Giovanni Moscati. Sőt, Szent Giovanni Moscati! Katolikusnak fontos lehet, hogy ő szent, de ateistaként vagy sima létezőként is megérdemli ez az ember, hogy tudjunk róla.

san_giuseppe_moscati.jpgOrvos volt és voltak olyan tettei, illetve olyanok történetek körülötte – erre visszatérek –, amelyek miatt szentté lett. Számomra a legkedvesebb, mikor egy visszatérő idős betegét úgy bírta mozgásra, hogy egy viszonylag távoli kávézóba fizette be enapi egy presszóra.

De haladjunk csak szépen sorban, de azért nagy vonalakban! Hősünk 1880-ban született Beneventóban, Nápoly közvetlen közelében. Édesapja bíró volt és keresztény ember, ami nem csak abban mutatkozott meg, hogy az asztalnál imádkoztak. Édesapjának munkája azért is fontos volt gyermekkora szempontjából, mert a család oda ment, ahová az apát helyezték. Ő végül Nápolyban tanult, az egyetemet is ott végezte. Pályaválasztásában fontos szerepe volt annak, hogy egyik testvére egy lóról leesve súlyos balesetet szenvedett, és az ő ápolása, sorsának alakulása közben megértette ennek a hivatásnak gyönyörűségét.

Másrészt az otthoni évek hatása lehetett, hogy legelejétől úgy tekintett munkájára, mint lehetőség mások hitéletének befolyásolására. Vagy talán pontosabban: a test mellett a lelket is gyógyítani próbálta. Bizonyára nem csak életéről szóló filmben – az Olaszországban nagyon kedvelt Fiorello alakította őt – végzett nagyszerű munkát. Az egyetemre hívták dolgozni, de ő nem ment, hogy orvosi praxisát teljes erőbedobással végezhesse. A kórház mellett saját rendelője is volt. Szegény betegeitől nem fogadott el pénzt, az önkéntes adományokból viszont szegényeknek adott pénzt gyógyszerre, élelemre. Neve máig a szegények orvosaként ismert.

Két történelmien nehéz helyzetben is emlékezetesen helytállt: 1905-ben a Vezúv kitörésekor mozgásképtelen betegeket mentett ki egy kórházból, mely rövid idővel később összeomlott. Pár évre rá egy kolerajárvány idején a legsúlyosabb betegekkel foglalkozott. Rengeteg hétköznapi gyógyító munkája mellett a tudományos pályán is tevékenykedett, elismeréseket szerzett. A magyar wikipédia szerint Budapesten is járt szakmai fejlődése érdekében.

ges.jpg1927-ben halt meg. Halála után 3 évvel vitték testét a nápolyiak híres templomába (a képen), a Gesù Nuovóba. 1987-ben (október 25-én, vagyis most volt egy kerek évforduló) nyilvánították szentté. Hogy miért? A leírtak miatt, illetve (és itt az írás eleji gondolatjel) mert egy anya előtt, aki leukémiában szenvedő, gyógyíthatatlannak mondott, akkor 20 éves fia gyógyulásáért imádkozott, megjelent egy fehéringes orvos alakja, akit később egy fotóról Moscatival azonosított.

A szentté avatáson részt vett a meggyógyult ember, Giuseppe Montefusco is.

Mesés, legendás vagy szent ez a nápolyi ember? Nekem mindegy! Sok ilyen embert kívánok mindannyiunknak!

 

Arancino és pici-pici cannolo a Ferencieken (Ragùstami)

arancs.jpgcannol.jpg

 

 

 

 

 

 

A városközpontban lófrálhattam ebédidőben, mikor eszembe jutott a közlekedésileg fenomenális helyen lévő Ragùstami. Túl sokszor láttam a feliratot a Ferenciek terén ahhoz, hogy ne ugorjon be a felirat, a hely.

Bementem és rácuppantam rögtön két kajára: az arancinora és a cannolóra. Mindkettő a déli konyha remeke és mindig visszamosolygok rájuk, ha őket látom. Az arancino látszott, hogy nem nekem készült, azonban nagyon finom volt, a rizsszemek között ott volt a padlizsán és a finom sajt, pont úgy ahogy az arancino norma esetében kell. Méretes is volt. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy utána kikérem a cannolót és épp elég lesz az ebéd. Hát nem! Mikor kezembe nyomták, elmosolyodtam - mikor nem láttak, elnevettem magam keserűen. Egy nagyobbacska szaloncukorka méretű volt a zseniális édesség. Az íze amúgy rendben volt. Cataniában a város kellős közepén 1 euróért ehetek egy ennél háromszor nagyobb falat gyönyörűséget. Ez 390 ft volt.

Amúgy jó hangulata volt a helynek. Tényleg! Az eladó magyarul is, olaszul is szívesen beszélt. Szép olasz popzene volt, nem tucc-tucc, nem örökzöld.

Csak az a mini cannolo ne lett volna!

Ragùstami, Ferenciek tere 2., cannolo (390 ft), arancino (690), espresso (400).

Holnap lesz itt saját fénykép is!

ragusta.jpg

 

Olasz város Afrikában: Asmara

Egyik tanítványom, aki amúgy építész, valami olyasmit mondott, hogy Afrikában van egy olyan város, ahol olasz építészek megvalósították art decós álmaikat. És hogy ez a város Eritreában van. Óra után keresgéltem a neten, szép épületeket láttam, de igazán jó anyagot nem találtam. A minap viszont egy jó kis cikk összefoglalta nekem, amit tudni szerettem volna. Megosztom a tartalmat veletek.

Mussolini úgy gondolta, hogy afrikai gyarmatai egy-egy szép fővárost érdemelnek, ahol európai élet zajlik, európai épületekben (hogy a gyarmati időknek van-e hatásuk a mostanában is zajló migrációkra…). A mérnökök álmodoztak, tervezgettek, útra keltek és Eritreában, Asmara városában létrehoztak egy valóban európai arculatú várost. A mérnökök szabadon álmodozhattak, hiszen itt nem kellett figyelembe venniük a hazai rendelkezéseket, az engedélyezések jelentette akadályokat.

Elsősorban a 30-as évekről van itt szó, mikor mintegy 400 épületet húznak fel igen gyorsan, köztük a bürokráciát szolgáló hivatalokat, gyógyszertárakat, szerelőműhelyeket, mozit. Egy 1939-es népszámlás szerint 98 ezer helyiből 53ezren voltak olaszok.

És mivel ez a kis Rómának is nevezett város elzártan tengette napjait, sok, a változást ösztönző erő elkerülte a várost, így az épületek szépben egyben maradtak. Így történhetett, hogy az UNESCO ebben az évben felvette világörökségi listájára Asmarát.

És itt a talán legjegyzettebb épület, a Fiat töltőállomása, a vonal alatt pedig 20-30 fotó:

asmara-00.jpg

 

Gnocchi helyett nyokedli? :)

gnocchi4757-thumb-596x350-181816.jpgGyakran csak nagyzolásnak érzem, ha valaki frittatát mond, ha valaki dekantál vagy ha bukézik. Még ha lehet is érvelni a külföldi szakszavak vendégek előtti használata mellett javasolnám, hogy terjedjen a nyokedli is a gnocchi mellett-helyett-nyomában.

(egy 12-13 éves vidéki kissrác mondta vigyorogva nekem, mikor elmagyaráztam neki, hogy miben áll a gnocchi)

 

Frittata? Rántotta, méghozzá spenótos! (mbemba főz, 15.)

spenrant_3_masolata_2_1.jpgAzt a kérdést tette fel valaki, hogy készen állsz-e a független életre. Ha igen, akkor el tudod készíteni az alábbi 30 fogást. Gondoltam nekem való könnyűségű étkek lesznek itt és bizony jól gondoltam.

Ott találtam ezt az olasz rántotta receptet. Frittata di spinaci, jól hangzott, került legalább tíz percbe, finom volt, laktatott és tetszett is!

Lám, mi került tíz percbe. Összekevertem a spenótot (spar fagyasztott, végén majdnem szárazra facsargattam) a tojásokkal (4-et), a sóval, borssal és a reszelt majdnem parmezánnal, a serpenyőbe olívaolajat öntöttem, kicsit megmelegítettem, ráöntöttem az említett masszát, mikor éreztem, hogy nem lötyög, akkor egy tányér segítségével átfordítottam,még sütögettem három-négy percet és készen is volt.

Így! Ennyi! Basta! :)

Tényleg jó volt, ette mindenki,kislány (három és fél), nagylány és egy negyvenes.

 

 

Olaszországi lépcsők, top 10 alla mbemba

caltagirone_catania_scalinata_di_santa_maria_del_monte.jpg

Pár napja ezt a fényképet láttam a facebookon és gondoltam készítek egy olasz top 10-et lépcsőkből. Természetesen ez egy saját lista, de azért nehéz Michelangelo, a Spanyol Lépcső vagy a természet csodáját nem elhelyezni az első tízben. Nem mindegyiket láttam élőben, nem mindegyik saját fotó. Például a fenti, caltagironei (Szicília, Santa Maria del Monte) ötletindító lépcsősor is csak netes élmény.

 

napoli_giulio_ulisse_arata_palazzo_mannajuolo.jpg

2. A nápolyi Mannajuolo Palota meselépcsője a képen

spanyol_lepcso.jpg

3. Ez lenne ugyebár a római Spanyol Lépcső, amint helikopteren olasz órámat tartottam.

20150308_131510_1.jpg

4.) Ez egy agyondicsért, amúgy tényleg szépre sikerült nápolyi metrómegálló (Toledo) mozgólépcsője. Átadása utáni hetekben a CNN a világ legszebb metrómegállójának mondta. Jó lesz elhinni!

laurenziana-scalone.jpg

5.) Michelangelo mindig is tudott valamit! :)  Például gyönyörű szép lépcsőt álmodni! Ez itt a firenzei Laurenziana könyvtár egyik lépcsősora. Ma is menő!

positano.jpg

6.) Michelangelónál szebbet csak a Természet tudott! Ez a gyönyörűség az Amalfi-tengerparton van (Ha Amalfi,akkor Tündér Lala és Szabó Magda), tehát Nápoly közelében. Ha minden igaz,akkor a Sentiero degli Dei (Istenek ösvénye) egyik szakasza.

19875663_10209471832452000_6371732961920036078_n.jpg

7.) A Contarini del Bovolo-palota az 1400-as években épült Velencében. Úgy tudom ennek a lépcsősornak a láttán mondta Da Vinci, hogy jó a csigalépcső, mert nem lehet a sarokba piszkítani.

19577352_10209573574835496_1917306099484825154_o.jpg

20156094_10209573592235931_9071452294741187568_n.jpg

A 8-ashoz két fénykép tartozik. Mindkét lépcsősor a Földalatti Nápoly-program keretén belül nézhető meg és használható, hogy megnézhessünk egy I-II. századi római színházat (IGEN, egy régi bérház pincelejárójáról van szó!!!!!!!!!!!). A második lépcsősor végén ott az az elképzelhetetlen szövevény, ahol a nápolyiak a második világháború bombázásai alatt hosszú-hosszú heteket töltöttek.

scala_santa_roma.jpg

 9.) Sokan hiszik, hogy ez a lépcsősor ugyanaz, amelyiken Jézus ment Poncius Pilátus elé. Nekem Popper Péter jól sikerült regényét, a Pontius Pilátus testamentumát juttatta eszembe.

 

10.) Az eddigi sorrend szinte teljesen ötletszerű, de ha lépcső és Olaszország, akkor számomra a numero uno (itt 10.! :), a leg a velencei pályaudvar koszos lépcsője. Az emberfia befutott a vonattal, kijött az állomásról, lecsüccsent és a látványtól becsiccsent!

Pályaudvar mögötted és előtted.stazione2.jpg

stazione1.jpg

 

Finom-finom pizza a Lövölde tér mellett!

little_it.jpgMondták, hogy menjek el a Little Italyba pizzázni, mert a hely nem valami, de a pizzájuk olaszul beszél. Így volt: a hely az nem gran che (így mondja az olasz, hogy nem nagy vaszisztdasz), de a pizza tényleg rendkívüli. Én például napoletanát ettem és talán életemben először fordult elő, hogy nem tudtam megállni egynél, hanem még egyet rendeltem. Ráadásul még egy nápolyit. :) Így történt!

Négyen voltunk, mind elégedettek voltunk ízeinkkel, csak egyikünk nem tudta megmondani, hogy miért nem tökéletes. Lehet, hogy ő másra is koncentrált az ízeken kívül. És ott volt már hiba! Ugyan a pincérlányok helyesek voltak, közvetlenek, természetesek, de voltak ajtók, amelyek csukva jobbak lettek volna, a falak csúnyácskák voltak, az ülőhelyem sem volt a legkényelmesebb.

A pizzaárak viszont 1000 és 2000 forint közé mind befértek. Négyen voltunk, borravalóval 11 ezret hagytunk ott, de mindenki ivott söröcskét, borocskát vagy tiramisut majszolt.

Little Italy, köszönöm, hogy vagytok! Jövünk még!

 

 

Boros közmondás

Napi munkámra (tanítás, fordítás) készülve néha-néha belefutok néhány remekbe. Íme egy közmondás:

Vino vinello, tu sei rosso e bello, l’estate stai in cantina al fresco e l’uomo fai parlà mezzo tedesco. Bor, borocska, vörös vagy és szép, nyáron a pincében hűsölsz és ember, ha kóstol félig németül beszél.

Tegnap az ő sírjánál imádkozott Ferenc pápa!

don_milani.jpgA pápa tegnap Toszkánában járt. Azon a részén Toszkánának,ahol az 50-es években még nyomor volt, gyakori analfabetizmus és kiszolgáltatottság. Ebben a környezetben dolgozott Don Milani, azokkal a gyermekekkel, akiket gyakorlatilag kivetett a társadalom, az élet.

Aki kíváncsi Don Milani személyére, tanítására, egy keveset megtudhat egy régi posztunkból,a vonal alól.

A napokban lesz ötven éve, hogy meghalt Don Milani.

Jó volt a gyermek Bud Spencer barátjának lenni!

Az olaszfórum egyértelműen legnépszerűbb írásai azok,amikor Bud Spencer nevét megemlítjük. Ami még fontosabb: tényleg rokonszenves ember volt. Egy mai órámon, egy nápolyi olvasmány során ismét láttam a nevét. Nem tehettem mást, lefordítottam:

,,Néha a szó legszorosabb értelmébe vett büntető hadjáratok szerveződtek. Botokkal és a szemetesládák fedeleivel, pajzsokként használva vonultunk fel és átkeltünk a Santa Lucia utcán üvöltve,mint indiánok, lerohanva egy kis csapat lucianóit,akik labdázni akartak. Máskor viszont ők voltak,akik lerohanták a területünket és nekünk kellett védekezni.Egyike gyermekkorom legveszélyesebb játékainak a guaianella (bajkeverős?) volt: a Molosiglio kertecskéinél találkoztunk és egy adott jelre annyi követ dobtunk el amennyit csak bírtunk. A balsors nem is igazán az ezután bekövetkező sérülések voltak,hanem az amikor véresen hazatértünk és a hazaiak, szüleink megint megsoroztak. Nekem nagy szerencsém volt és egy bikaerős barátom:Carlo Pedersolinak hívták (ma ismertebb Bud Spencer néven), egy házban laktunk és ugyanabba az iskolába is járt. Carlónak békés természete volt és legalább tíz centivel volt magasabb nálam. Ezen utóbbi adottsága és alkata több, mint elég volt, hogy tisztes távolban tartsa a Pallonetto utca apacsait.”

A könyv címe: Vita di Luciano De Crescenzo scritta da lui medesimo. De Crescenzo legismertebb műve a Così parlò Bellavista. Életem könyve! Egyik.

 

 

Hajrá Juve! (holnap Bajnokok Ligája-döntő)

Úgy hozta a sors, hogy idén elég sok Real-meccset láttam. Engem bizonyisten meggyőztek! Sokszor láttam őket hátrányban focizni és valahogy mindig behúzták, ha nagyon kellett. Elől félelmetesen erősek, ráadásul szerintem két legjobb-leghasznosabb emberük nem is ott játszik: Marcelo olyan formában focizik hónapok óta, hogy Roberto Carlos kutyafüle mellette és Isco is hétről-hétre előre-hátra hatalmasat teljesít.

Olaszfórumosként persze a Juvének szurkolok és mindenekelőtt Buffonnak. Hiányzik neki ez a Bajnokok Ligája-serleg nagyon. És ha meglesz, akkor alighanem Aranylabdája is lesz. Nagyon összeszedett csapat a torinói, le a kalappal a szakmai vezetés előtt, mert szerintem sokkal kevesebb pénzzel gazdálkodva – az európai óriásokhoz képest – nagyon jó csapatot állítanak ki.

Nem is okoskodnék tovább átadom a szót Evrának, az utóbbi évek legjobb kedvű Juve-játékosának:

 

 

Totti, aki nagyobb lett Tottinál!

Szia Totti, szia 10-es! Vasárnap elbúcsúzott a Romatól, a focitól. Nincs olyan sok labdarúgó a nagyvilágban sem, aki túlnövi azt, amit konkrétan tett. A gólokat, trükköket, cseleket, szabadrúgásokat, gyakran bunkóságokat. Igen, romanista testvéreim volt ilyen! :) Totti totti_1.jpgbőven-bőven túlnőtte.

Nehezen felejthető a hollandoknak Hollandiában az Európa-bajnoki elődöntőn kapuba pöttyintett tizenegyese. Eszelős, eszement vagányság volt az! Emlékszem ezer – na jó, húsz – 15-20 méterről ívelt, kapuba ejtett lövéseire. Mestermunkák voltak. Aztán múltak az évek, már nem rohangált ellenfelek mellett, de csak sokasodtak a rutinból, a zsenijéből fakadó gólok, gólpasszok. Szurkoltunk, hogy még ne hagyja abba, hogy vigyék vébére, ebére, mert még mindig ő a,....Most már nincs tovább, Robin Hoodnak, János vitéznek is vége lett egyszer. És persze Tottinak is megvan a maga Iluskája (kezdőbetű is stimmel! :).

De azzal kezdtem, hogy Totti túlnőtt saját teljesítményén. Olaszországban nem kell időjárásról, politikáról beszélni, hogy mindenki hozzá tudjon szólni a témához, ott van Totti. Ujjaiddal, egy megfelelő mozdulattal mímelni tudod, hogy hétvégén akkora gólt rúgtál, mint Totti szokta. Sarokkal vagy külsővel is úgy kell csinálni, mint Totti. De olyan is van, hogy úgy mesélsz viccet, mint a 10-es tette. Lényeg: nagymama, nagypapa, asszonyok és férfiak tudnak ennek az embernek a létezéséről, tudják, hogy hány gyermeke van, ki a felesége, hányas mez az övé, hogy kivel jön ki és kivel nem, most szelfizett vagy sem. És hogy római. Ő lett A Római! Szerintem, mert a hétköznapi ember tud vele azonosulni. Szerintem Ronaldóval nehezebb vagy mondjuk Maldinivel nehezebb volt. Más-más okok miatt.

Számomra a legkedvesebb Totti az, amelyik egy gyermeksereg közepén áll és valamennyi mez hátán az ő neve virít és a 10-es. Mivel a római klublap fényképe volt biztosan egy beállított helyzetről van szó, ugyanakkor tudom, hogy igazi is lehetett volna. Mert lehet, hogy a felnőttek többségének ő egy pletykatéma, de az olasz gyermekeknek álom és remény. És így lesz ez még néhány évig.

Én is köszönöm, hogy pályán voltál a félmúltunkban!

 

 

Szegény kisgyermek panaszai és örömei, Torinóban!

Édesapja (Leonardo Bonucci) a Juve bajnoki címét ünnepelte, mire beöltöztették őt (második kép), az első képen pedig jött a kárpótlás: a papa megszervezte, hogy Lorenzo, avagy Lorenzino a Torino csatárával (Belotti) vacsorázzon és fényképezkedhessen.

,,Ma este tényleg jól szórakoztam!" - jegyezte meg a facebookon a kisebbik Bonucci.

(a fénykép a tuttosporté)

A címhez egy link.

 

 

Bajnok lett a Nápoly!!! (30 éve)

A neten olvasom, hogy pontosan 30 éve bajnok lett a Napoli. Tudják, a Maradona-féle. Az argentin 10-es egyszer állítólag ezt mondta (valahogy így): Nekem többet jelent a világbajnoki címnél is az első bajnoki arany a Nápollyal, azért mert azt otthon nyertem.

Otthon Nápolyban!

Mi is juthatott eszembe erről az eseményről: Marcello d'Orta kisdiákjainak dolgozatai, csakis!

Szerencsések a nápolyi szurkolók, mert ma már van jelen is a San Paolóban: a minap Mertens vonulhatott le Maradonaként a gyepről.