Olasz fórum

Prága, Eco és Pelikan (Novecento 2., videókkal)

2008. augusztus 21. - mbemba

Olaszországban is voltak következményei a prágai bevonulásnak, 68-nak. Évforduló van, 40 éves.

A prágai tavasz, a csehszlovákiai reformok Nyugatnak a reményt jelentették. Ami utána történt, vagyis a szovjet blokk országainak a benyomulása az országba, Csehszlovákiába pedig a reménytelenséget. Ezen utóbbi eseménynek pedig most van az évfordulója.

Hatvannyolc Olaszországban is éppen elég forró év volt, ezért is, ennek az évnek mindenféle történése felkelti a figyelmet. Különösen felkelti most egy könyvbemutató kapcsán.
 
Egy neves és igen elismert újságíró, Enzo Bettiza könyvet írt a prágai eseményekről . A könyvbemutatón igazi adok-kapok alakult ki, ahol Bettiza belekapott egybe-másba és felvetette azt is, hogy Umberto Eco, a zseniális író, szemiológus szerinte hogyan gondolkodott az akkori eseményekről: ,,Őt nem érdekelték a diákok, a munkások, őt csak az érdekelte, hogy a szovjet blokk egyben maradjon.” A téma azért érdekes, mert Eco, akkor Prágában volt, mikor a szovjetek bevonultak (az olaszok folyamatosan így emlegetik, hogy a szovjetek, pedig ugye tudjuk, hogy – a példa kedvéért – magyar csapatok is voltak ott). Két kerek napot – mármint Eco volt ennyit, ott.
 
És, ha már egy író ott van, akkor ír is: ,,Az út a tankoké, a lánctalpaké, a páncélozott járműveké. Az első tank a sarkon áll. Körülötte tömeg, amely mutatóujját a homlokához illesztve kérdi a tankban lévő orosztól, hogy őrült-e. Az orosz mosolyog és hátat fordít, mintha azt mondaná: nem ő tehet arról, hogy itt van. Távolabb három tank, a helyzet melegebb. A tömeg vitatkozik a katonákkal és a gyerekek kezdik feliratokkal összefirkálni a tankot.” Vagy ilyent: ,,…izgalmas hónapok voltak, de minden belül, az idegekben, a reményekben zajlott, senki sem heveskedett túlságosan. Nekem Hásek derék katonája, Svejk jutott az eszembe, akinek sikerül túljárnia a militarista tábornokok eszén azzal, hogy az ostobát játssza és őket is ostobának tekinti.”
 
,,Láttam őket táncolni a tankok körül.” Ez volt az a sor, amelyek az Espresso szeptember 1-én megjelent számában a címet adta a tudósításnak. Magyarul itt bővebben is vannak Ec
 
Ezekből, a részekből sokan úgy következtetnek, hogy Eco nem igazán tapintotta ki a hősies napok hangulatát. Az viszont tény, és ezt Bettiza is elmondja – mikor arra kérik, hogy hasonlítsa össze 56-ot 68-cal –, hogy Budapesten komoly fegyveres ellenállás volt, míg Prágában, semmilyen jellegű fegyveres ellenállás nem volt és az emberek oroszul beszélgettek a bevonulókkal. (lásd 2-es számú videó)
 
Eco, ha nem is azon melegében – mivel nem volt ott a könyvbemutatón –, de gyorsan visszavágott: ,,Én is, mint többé-kevésbé mindenki, Dubcekkel voltam (tehát a reformerrel –memba). Hogy aggódhattam volna a kommunista világ egységéért, mikor az már széttöredezett? Szerintem, Bettiza összekever azon sztálinisták egyikével, akikkel ő találkozgatott akkortájt. ” Prágai Eco-sorok itt bővebben.
 
Bettiza egyébként, egy ideig a La Stampa tudósítója volt Moszkvából. Indro Montanelli mellett az Il Giornale egyik alapítója, de volt a Partito Liberale Italiano és a Partito Socialista Italiano képviselője is.
 
Az viszont tény, hogy nem minden olasz politikai tényező sorakozott fel egyértelműen a szovjet bevonulás ellen. A kommunista párt volt az, amelyik elmismásolt különféle nyilatkozatokat: ,,A reformok nem voltak veszélynélküliek!” A szovjeteknek pedig jól megüzenték, hogy: ,,Nem ez a helyes módja, ezen veszélyek legyőzésének.” A kommunista párt tartózkodó állásfoglalása az ügyben egészen érthető, hiszen Moszkvából érkeztek pénzek a PCI-hez (Partito Comunista Italiano). Ennek olasz neve volt az Oro di Mosca, vagyis a Moszkvai Arany.
 
A beszéden túl ez a tartózkodás tettekben is megnyilvánult. Például, amikor Jiri Pelikan – Dubcek egyik jobbkeze – kénytelen emigrálás után Olaszországban kötött ki, hiába kopogtatott a kommunista párt ajtaján, azt nem nyitották ki. Ellenben Craxi szívesen fogadta és így Pelikan a szocialisták EU-s képviselője lett. 1979-ben történt ez.
 
Különben a prágai események komoly nyomot hagytak Olaszországban, túl a forradalmi hevületen. Egész egyszerűen azért is nyomot hagyott, mert sokaknak a figyelme egy kicsit a Vasfüggönyön túlra fordult. Még a foci is átalakult egy kicsit a szovjet bevonulás következtében. Ugyanis, ha nincsenek szovjetek Prágában, akkor Zdenek Zeman rögtön hazatér Prágába nagybácsijánál (Cestmir Vycpalek) tett látogatása után és az olasz foci szegényebb lesz egy pár tisztítóviharral. A tényszerűség kedvéért Zeman hazatért, de csak egy rövid időre, mert miután látta, hogy nem egy szabad országba tért vissza, inkább Szicíliába vándorolt vissza.
 
Aztán, ha egy olasz – különösen, ha az nem nagyon mai gyerek – hallja, hogy Primavera di Praga, akkor eszébe jut ez a Francesco Guccini által írt dal:
Könyvismertető Bettizával (56-ról 2,40 után)
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr79625571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.