A szicíliai találmányt minden évben – és nem idényben – a legjobb játékosoknak, edzőknek, újságíróknak, vezetőknek, egyesületeknek és játékvezetőknek nyújtják át, 2000 óta. Persze még szükséges a szicíliai kötődés is. Egyébként, úgy találták ki nagyon helyesen a szicíliaiak, hogy egészen a hatodosztályig (ez az Eccelenza), minden kategória kapjon elismerést.

 

A legjobb az elsőosztályban játszó cataniai Davide Baiocco lett. A Serie B-ben Francesco Millesi (La Spezia és Catania), a harmadosztályban pedig ismét egy ismert figura, nevezetesen Gianvito Plasmati (Catania) lett a legobb. Walter Zenga (Catania) lett a legjobb edző. A vezetők között ismételten cataniai nyert: Pietro Lo Monaco.

 

Karrierdíjat kapott az 1968-ban Európa-bajnokságot nyert Pietro Anastasi. A nagyszerű csatár – cataniai születésű – a wikipédia szerint, azért hagyta ki a 70-es világbajnokságot, mert a masszőr, egy ökörködés keretében, akkorát csapott heréjére egy vizes törülközővel, hogy a mexikói vébé helyett egy igen súlyos műtétre kellett mennie.

 

Az újságírók között két ismert alak nyert. Egyikük, a válogatott meccseit hosszú évekig kommentáló Bruno Pizzul, a másik díjazott, a Panini-könyv (Almanacco del Calcio Illustrato) szerkesztője, Fabrizio Melegari.

 

A szigetlakók kihasználták az alkalmat, megpróbáltak lobbizni Marcello Lippinél, abban az ügyben, hogy újabb szicíliaiak jussanak a válogatott közelébe. Elsősorban Mascararól, Paolucciról, Carrozzieriről kérdezték a helyi újságírók, azonban Lippi visszafogott volt: ,,Minden 18 és 40 közötti labdarúgó szem előtt van. Várják meg a kerethirdetést!”

 

Bizonyisten nem értem, hogy palermói, vagy messinai miért nincs a díjazottak között. 2006-ban és 2007-ben sem volt. Nem, elnézést 2007-ben egy palermói stúdió nyerte a legjobb közvetítés díját.