Kíváncsi voltam a Juve-Catania Olasz Kupa-meccsre, mert sejtettem, hogy az általában nyusziként viselkedő – ami a csapatösszeállítást illeti – Ranieri többet fog kockáztatni, mint máskor, vagyis lehetőséget kap az olasz foci jövője. Értsd: Giovinco, De Ceglie, esetleg majd valamikor Ariaudo, Esposito.
Egy hajszálon múlott
Nos, a pálya baloldalát megkapta a fiatalság, vagyis Giovinco és De Ceglie. Játszottak is. De Ceglie egyszer idétlenül próbált dekázni, emelgetni, cafuskodni, de azon túl remek volt. Giovinco pedig villogott is – valahol persze, szerepéhez tartozik. Könnyedén játszott, görcsök nélkül adott hatalmas passzokat. Nagyon nem látszott, hogy bizonyítani akarna. Ő tudja, hogy mit tud és a szűk, meg bő környezete szintén tudja.
De amit Del Piero művelt az… Az első félidőben lőtt egy kapufát, a másodikban felsőlécig jutott, egy wundergólig és a fiatalok felzárkóztatásáért is tett, mikor Giovincónak gólpasszot adott. Ugyanakkor mi történt még a Kapitánnyal? Bebizonyította azt, hogy egy este sikere egy hajszálon is múlhat. Del Piero könyökölt egyet. Aprócskát, azonban elégségeset, ahhoz, hogy a cataniai – fájdalmas fáziskéséssel – összeomoljon. Ha a bíró rosszkedvében van, akkor leküldi és másnap cikkezik a rózsaszín, hogy: ,,Ebben a korban már könnyen elveszíti fejét az ember. Ranieri buta, mert le kellett volna Del Pierót cserélni. Játszania sem kellett volna. Méltatlan egy ekkora sztártól. Lerombolta azt a nagyszerű képet, amelyet felépített. …”
Del Piero élvezte a játékot, mi pedig végre láttuk gyönyörűen is játszani zebráékat. Igen, igaz, ez csak Olasz Kupa, ez csak Catania. Tény.
Mellesleg, ezúttal hivatalos meccsen is visszatért Buffon, a Garancia. A 19 és féléves Lorenzo Ariaudo, a középhátvéd végig magabiztos volt, a 18 és féléves Simone Esposito pár perc alatt bizonyította, hogy ő aztán tud cselezni.
3-0 lett a vég. A negyeddöntőben a Nápoly következik.
