A Corriere della Sera újságírója 15 percig kérdezhette Obamát, az amerikai elnököt. Három nagy témában kérdezte az elnököt: Olaszországról, Törökországról és Afganisztánról.
,,Mindig öröm vele találkozni, nevetünk, viccelünk, konkrét és komoly dolgokkal foglalkozunk.” Hát persze, hogy Berlusconiról beszélt Obama, aztán elmondta, hogy Toszkána a szíve csücske, hogy lányai közös útjaik során messze-messze Rómában érezték magukat legjobban, apjukat pedig folyton azzal nyaggatják, hogy mikor térnek már vissza; meg hogy Európában igazán otthon érzi magát, ellentétben például Kínával és Japánnal, annak ellenére, hogy szülőföldjén, Hawaiiban igencsak számottevő az ázsiai hatás.
De mosolyogva említette, hogy Fellini, Antonioni, De Sica filmjei sokat jelentettek neki, irodalomban pedig Dante nyűgözte le. Hozzá tette azt is, hogy a kajákről jobb nem is beszélni egy interjú keretein belül. Azonban mindez csak udvarlás volt, a végén egészen precízen leírta olaszos gondolatait: ,,Őszintén mondom, hogy nem tudom, ki lehet az, akinek nem tetszik Olaszország.”
Kitért arra, hogy a 3000 Afganisztánban szolgáló olasz remek szolgálatot tesz. Elmondta, hogy év végén felmérik azt, hogy mennyire volt hatásos stratégiájuk, és következő év közepén el kellene kezdődnie a kivonulásnak. Párhuzamosan kell történnie az afgán hatóságok színrelépésének. ,,Kemény lesz, nehéz lesz, de úgy gondolom, sikerülhet! Elsősorban azért, mert a tálibok nem élvezik az afgán nép támogatását; az emberek emlékeznek, hogy milyen volt mikor hatalmon voltak, és az ma sem tetszik nekik.”
Törökország témáját így vezette be az olasz újságíró: ,,Vannak olyanok mostanában, akik azt emlegetik, hogy megvan a veszélye <<Törökország elvesztésének>>.” ,,Törökország stratégiai fontossága óriási, ott van Kelet és Nyugat találkozópontján; továbbá Nato-szövetséges és gazdasága hatalmas lendületben van. És az a tény hogy demokrácia, ugyanakkor egy iszlám többségű ország, rendkívül fontos példává emeli a régió muzulmán országai számára… Jóllehet nem vagyunk tagjai az Európai Uniónak, többször kifejeztük véleményünket, mely szerint okos döntés lenne Törökországot bevenni az Unióba… Ha nem érzik tagnak magukat az európai családban, akkor természetes, hogy máshol keresnek szövetségeseket, kapcsolatokat. Az hogy nukleáris ügyekben megegyezést kerestek Iránnal, az szerencsétlen volt, de alighanem annak köszönhető, hogy Törökországnak hosszú határzónája van Iránnal, és érthető, hogy ebben a zónában nem szeretnének semmilyen konfliktust. Mi azt tehetjük, hogy folyamatosan bemutatjuk nekik a nyugati integráció előnyeit, tiszteletben tartjuk különbözőségüket, ami az iszlám demokráciát jelenti, ami miatt nem kell félelmet éreznünk. Nagyon jó lehet az nekünk, ha megtestesítik az iszlám azon fajtáját, amelyik az egyetemes jogokat és szekularizált államot tartja tiszteletben, ez pozitív hatással lehet a muzulmán világra.”