Teljesen természetes, hogy Ibrahimovic az, aki kihozza az állatot az emberből. Ott kezdeném, hogy hihetetlenül nagy futballista. Számomra Van Basten volt sokáig az utolérhetetlen (Maradona után); azt gondoltam, hogy ilyen alkattal, ilyen mozgáskultúrával megáldott játékos csak száz év múlva születik. Nos, Ibra fizikai képességei, lehetőségei egy léptékkel meghaladják Van Bastenét – beleértve a holland sérülékenységet is. És mégis mekkora a különbség az utóbbi javára.

 

Abban a Milanban elfért még egy tucatnyi világklasszis, Ibra mellett pedig senki, de senki nem fér el. Innen legalábbis úgy néz ki. Emlékszünk a kezdetre, megérkezett, és az első edzések egyikén a csapat egyik fiatalját hátba rúgta, mintegy megmutatva nem csak szerencsétlen ifistának, hanem az ott lévőknek, hogy ki a domináns hím. Mert mi kell történjen egy jobbacska közösségben ilyenkor: helyre teszik a nagyfiút. Ha nem is azonnal, de valamikor – legkésőbb másnap. Ehelyett, mit történt: Ronaldinho azonnal behódolt Góliátnak, jót vigyorgott idétlenül szegény Strasser hátba rúgásán.

 

Véleményem szerint hatalmas baj a Milannál, hogy, akik vezérek lehetnének, azok olyan játékosok, akik már túl vannak a zeniten, nem most vannak erejük teljében. Gondolok itt elsősorban a világbajnokokra, a kapitány Ambrosini ráadásul sérült is, vagyis nincs ott a labdás edzéseken.

 

Ibra megnyerhet egy meccset, kettőt, hármat, négyet, akár többet is, de egy sorozatot nem fog megnyerni. Ugyanaz a betegsége lesz a Milánnak, mint az Internek a lúzer korszakában. Jött Vieri, Ronaldo, Recoba, majd ők nyernek nekünk mindent – gondolta Moratti. De nem nyertek soha semmit. Szerintem a Vierivel való párhuzam az igazi. Bobo idejében – a válogatottat is beleértve, főleg a 98-as vébét – nem kellett megnézni, hogy ki lőtte az Inter gólját, egyértelmű volt, hogy Vieri volt az. Ő pedig roppant elégedett volt magával, már akkor is, ha annyit tett csapatáért, hogy visszasétált a lesről. Aztán Morattinak egyszer végre megjött az esze, és csapatot építtetett.

 

Csapat és Ibrahimovic kapcsolatban érdekes volt a svéd szövetségi kapitány húzása, mikor ellenünk egészen hátravonta a gólgyárosát, aki így nagy kedvvel, szellemesen, és ami még fontosabb a csapatjáték szempontjából hasznosan focizott.

 

Lehet, hogy Allegri a jó öreg Gattuso rehabilitálásával – ő volt a csapatkapitány Amszterdamban – valamiféle egyensúlyt akar elérni?

 

De Ibra, csak a bajok fele. A másik fele, a sok zseni, de ma már inkább zsenike jelenléte. Pirlo és Ronaldinho minden egyes mozdulatával valami hatalmasat akar alkotni, de sajnos óriási meglátásaik már régen voltak – csak ritkán vannak, hogy korrekt legyek. Én sajnálom a legjobban, hogy így van! A pirlói és ronaldinhói úton jár Robinho is. Amszterdamban ő is megpróbált valami holywoodian hatalmas passzot adni, óriási cselt csinálni.

 

A régi gárdának azért még van szava. Hogy tartása van, az biztos. Seedorf például szépen csendben megmondta a magáét: ha így ívelgetünk előre, akkor az édeskevés lesz. Lefordítva: ha csak Ibrára számíthatunk, akkor itt nem lesz semmi.

 

Ibrának nagy bánata, hogy nem nyert BL-t, és ha valami milanellói csapatépítő tréningen nem ébresztik rá, hogy ő ennek az akadálya, akkor nem is fog.

 

Itt van az Inter! BL-t nyert a tavaly úgy, hogy az Ibra helyére érkezett Eto’o, ha kellett hátvédet játszott. Na akkor lesz a Milan is BL-győztes, mikor a svédünk kisegíti Nestát. Megtehetné, hiszen nagyon erős ő!