Március 17-én lesz 150 éve, hogy létrejött az Olasz Királyság. Néhány hónapja úgy döntöttek, hogy ezt meg is kellene ünnepelni. Mikor Berlusconi meghirdette a tervet, akkor még sokan húzódoztak, de mára úgy néz ki – miután a kormány is megszavazta –, hogy már biztos az ünneplés. S ha már így van, akkor dolgozni sem kell.
Olaszországnak máskor van a nemzeti ünnepe (1946. június 2-án lettek köztársaság, mesélte egy régi poszt, április 25-én felszabadult Torino és Milánó, s szimbolikusan egész Olaszország) így most némiképp meglepetés az ünnep. Hogy ki mennyire fog őszintén ünnepelni, azt el lehet dönteni a következő tények-hírek alapján:
A gyáriparosok szövetségének elnök asszonya (Emma Marcegaglia – az előd Luca Montezemolo volt) rögtön arra gondolt, hogy ez egy munkanappal kevesebb; a második gondolat még csúnyább volt: mivel március 17 csütörtök, ezért a dolgozó nép úgy fogja gondolni, hogy ez hosszúhétvége – ponte, vagyis híd, mondja az ilyen alkalomra az olasz –, s akkor bizony veszít intenzitásából a meló. Ezeket a gondolatokat úgy öntötte szavakba, hogy azt közölte, hogy lehet ünnepelni úgy is, hogy a fel van lobogózva a gyár és a hivatal, de benn dolgoznak. Kevésbé őszintén szövegelt, de a lényeg ez volt.
Aztán ott van a Liga, vagyis Bossiék, a Padániát álmodók. Ők, ha Rómáról van szó, s ünnepségekről, himnuszról, s ilyesmiről, akkor úgy reagálnak, mint ördög a tömjénre. Először elmondták, hogy ünnepelni ilyesmit csak akkor fognak, ha megszületik a törvény a federalizmusról – több pénz maradjon a szorgos-dolgos északon, a lényeg ez lenne. Most viszont inkább azon van a hangsúly, hogy szebb munkával ünnepelni.
Dél-Tirol németajkú nagyfőnöke (Luis Durnwalder) is kifejtette röviden-tömören, hogy nekik bizony nincs mit ünnepelni az olasz egység kapcsán. Így érvelt: 1919-ben nem kérdeztek meg arról, hogy hová akarunk tartozni.
Van itt más is. A Fiat (Fabbrica Italiana Automobili Torino) alighanem hagyja a Confindustriát (Olasz Gyáriparosok), s székhelyét Detroitba teszi, ugyanis készül a fúzió a Chrysler és a történelmi olasz cég között. A média – olasz, s más – sokat beszélt arról, hogy a Forma 1-es férförös Ferrari légterelőjén ott lesz a 150-es szám az olasz egység fordulójára emlékeztetve az utódokat. S könnybe úszik majd sokak szeme. Elfeledkeznek majd Alonsoról, s Garibaldit, Cavourt látják, majd a lóerőkben.
Mások meg attól tartanak – a mukások meg félnek –, hogy csak a 150-es marad Olaszországnak, a munkahelyek pedig arrébb esnek.
Így állnak most az egységgel, s az ünnepléssel. Ahol majd minden szép lesz.
