1.)    Nocerino (Milan). Számomra ő az idény meglepetése. Nem mondom, hogy reménytelen egy játékosnak gondoltam, de olyannak igen, aki jó, ha tudja, hogy mik a korlátai. Gondoltam, hogy van neki tüdeje, van lába, tudtam, hogy megoldja a védekező feladatokat, de úgy gondoltam a legjobb, ha rögtön leadja a labdát, mikor csak teheti. 500 ezer euróért hozta el a Milan a Palermótól (négy évre írt alá). Arányaiban: mint egy köteg petrezselyem a Fény utcain. Ehhez képest már-már aggasztóan sok gólt rúgott – 10-et (!!!) csak a bajnokságban. Aggasztó, mert talán-talán nem csak egy gonoszkodó teszi fel a kérdést: milyen bajnokságban eshet ez meg? Nocerino előtt viszont le a kalappal. Remény az Eb-re! S ha ott is bizonyít a nápolyinak született középpályás, akkor a Serie A rendben, ráadásul kijelenthetnénk, hogy Gattuso örököse megérkezett.

 

2.)    Pirlo (Juve). Ha nincs Pirlo, nincs Juve-scudetto. Óriási húzás volt a leigazolása. Nem kellett nagyon kritikusnak lenni, ahhoz, hogy a vébé-cím utáni Pirlóban csak a hanyatlást lássuk. Aztán Torinóban reneszánsz újrafeltöltés! Odaadni neki a labdát olyan, mintha egy svájci bank trezorjába tennénk a pénzt. Elképesztően magabiztos a labdával, s ismét óriási gondolatai vannak a pályán – meg is valósítja gyakran. Nem vagyok biztos abban, hogy Milánóban újra tudott volna születni, vagyis nem gondolom, hogy Gallianiék elszúrták volna. Kellett neki az új környezet, az új társak, egy eleve dinamikusabb csapat. Az Európa-bajnokság elé nyugodtabban nézhetnek az olaszokért szorítók.

 

3.)    Barzagli (Juve). Egy másik hihetetlen juvés történet. OIyan magabiztosságot, nyugalmat hozott a Juve-védelem közepére, amit már elfelejtettek a fekete-fehérek. Nem csak a maga szerepét oldotta meg. Meccsek előtt biztos szólt neki Conte mester, hogy: Azé’ figyelj oda Bonucci kollégára is. Fiatal még, s hebehurgya! De volt néha-néha, hogy kiküldték a jobb szélre, s ott is jó volt. Nem száguldott előre, de aligha kérték rá. Ellenben a saját szögleteknél veszélyes is volt. Hiába, na… Világbajnok!

 

4.)    Giovinco (Párma). Dinamikus volt, szellemes, vállalkozó. Gólerős! (36 meccs/15 gól). Kellett egy olyan hely neki, ahol nem figyelik a pályán minden léptét, akár hibázhat is. Ahol ő Benjámin. Meghálálta a pármaiak bizalmat, ismét lehet rá számítani. Akár az Európa-bajnokságon is.

 

5.)    Bradley (Chievo). A Chievo – pontosabban Sartori, a veronaiak igazolásaiért felelős ember – óriásit húzott leigazolásával. Az amerikai hihetetlenül jól védekezik, csúszik-mászik, de szervez is, s ha már előrejutott, akkor kapura lő. Egyelőre többet döngette a reklámtáblákat, de csak kevés hiányzott (egy gólt jegyez). Alig játszott kábé 10 meccset a Chievóban, s a milánóiakat emlegették. Nyáron lesz 25 éves, azonban már 62-szer volt válogatott.

 

6.)    Rigoni (Novara). Sajnálhatja, hogy csak tavaly jutott fel a Novara. Ha korábban ekkora ajándékot tehet le a Serie A asztalára, akkor aligha jut oda, hogy 33 felé tartva a Serie B-re készül. Az apró támadó elindult, s nem lehetett tudni, hogy merre cselez, van lövő ereje is – idén 11 gólt szerzett. Kiestek, de ehhez neki van köze a legkevésbé. Játszott ő korosztályos válogatottakban annak idején, a Juvéban – aranyakat nyert ott.

 

7.)    Destro (Siena). A Siena nyáron még nem tűnt ijesztő csapatnak. Aztán sokan megtanulták, hogy Destro és Calaiò ellen nem jó viccelni. Calaiò kimondottan ügyes csatár, azonban Destro ennél is több. Erőszakos, ha kell, de ügyes is a labdával, komoly mezőnymunkára is képes, közben pedig eredményes is: pontosan egy tucat gólt szerzett. Prandelli most azon mélázik, hogy vigye-e Lengyelországba, Ukrajnába. Nem is olyan egyszerű a kérdés.

 

8.)    Marchisio (Juve). Sok Juve-vezetőt, -edzőt szidtak már a fiatalember miatt. Hogy mit látnak benne…? – kérdezték. A válasz végre-valahára megszületett. Egy lendületes, gyakran fantáziával is rendelkező középpályás született, aki gyönyörű gólokat is tud rúgni – már régebb sokat hasonlították Tardellihez. Magyarországon ritkán hallani egy az olaszoknál gyakran emlegetett képességről, az akrobatikus képességről: Marchisio jó ebben is, spontán ollózik, fura szögekből lő kapásból.

 

9.)    Cuadrado (Lecce). A Lecce-szurkereknek Muriel hasonló meglepetést hozott. Annak ellenére, hogy Muriel 7 gólt szerzett, előbbi hármasával szemben Cuadrado számomra meggyőzőbb volt. Láttam középpályásként, csatárként, de a wikipédia szerint, otthon, Kolumbiában védő is volt. Gyorsan, könnyedén játszott, szinte hihetetlen könnyedséggel cselezett. Muriel már elbúcsúzott a déliektől, de bizonyára Cuadrado is visszamegy Udinében, ahonnan őket a leccei tanoncévre küldték.

 

10.) Ibarbo (Cagliari). Zseniális kolumbiai válogatott érlelődik. Ibarbo is odavaló akárcsak Cuadrado és Muriel. Ibarbo fizikuma, mint Asprilláé, csak ő még erőteljes is – pár napja töltötte be a huszonkettőt. És kiegyensúlyozottabb léleknek is tűnik. Hihetetlenül gyors a szárdok csatára. Óriási tehetség, felfoghatatlan képességekkel. Majd megnézzük mi sül ki belőle.

 

+1 Klose (Lazio). Mikor Olaszországba érkezett nem mindenki volt meggyőződve róla, hogy rögtön beindítja gólgyárát. Lenyűgöző magabiztossággal játszott, szép gólokat szerzett (26/12), mezőnymunkát végzett, valamennyi általam látott meccsén kivívta a tiszteletet – nem csak a szurkerek között, a védők is csak bámultak.