Nápolyt gyakran a kisebb és nagyobb tolvajlásokkal, gazemberkedéssel kapcsoljuk össze. De ugyanúgy eszünkbe juthatna róla az eredetiség és a jóindulat is. Az előre, mások számára kifizetett kávé, caffé sospeso után itt jelent meg a pizza sospesa.

A másnak fizetett kávé (caffé sospeso, szószerint: felfüggesztett kávé, coffee sharing, café en attente vagy suspendu) születéséről nem sokat tudni, csak ötletek vannak arról hogyan születhetett: Jókedvű ember otthagyta a pénzét? Valaki meghívta később érkező barátját?

A másnak fizetett pizza története egyszerűbb. Egynápolyi negyedben két pizzakészítő, egy szakíró és egy szakember találta ki, arra gondolva, hogy a pizza – főleg a Margaréta pizza – is olyan sok nápolyi szemében, mint az eszpresszó: nem lehet megtagadni senkitől, attól sem, akinek éppen kevés a pénze.

Itt a négy ötletgazda egyike, Ciro Oliva.

Ráadásul túl azon, hogy az ötletet felkaroló pizzázó (esetünkben a Pizzeria Oliva da Concettina ai Tre Santi) jót tesz a környezetével, önmagának is kedvez, hiszen ezzel a húzással megnövelheti forgalmát. Hogy a rászoruló ne közelítsen rosszérzéssel a pizzázó felé, a bejáratnál, ott a táblán felirat, hogy van éppen előre fizetett pizza vagy nincs.

Terjedjen a Ne állítsuk meg Teréz anyát pizza, mint a jeges vizes vödör!

(Olvasom, hogy az Egyesült Államokba úgy jutott el a gondolat egy helyre (Wisconsin városba) – egy nápolyi által –, hogy féláron lehet a margarétát megvásárolni.)