Tudom, hogy sok-sok ember kedvelte meg a Siena csapatát a Serie A-ban. Ehhez talán elég volt látni a fák árnyékában húzódó, összetákolt lelátókat, elképzelni a mögötte domboruló toszkán tájat. Szerintem is egy emberléptékű egyesületnek tűntek, ezért rokonszenveztem is velük. Illetve azért, mert a világ egyik legszebb városának gondolom Sienát.
A gazdasági krízis következményeként összeomlott a klub költségvetése, majd az egyesület maga is. Nyáron viszont újrakezdték a Serie D-ben, az amatőrök között. A fennállást elsősorban a város és a környék vállalkozásai, illetve emberei biztosítják, akik 200 eurós minimum összegekkel állhattak az egyesület mellé.
Ez pedig lehetőség volt egy pár játékosnak, hogy bizonyítsa kötődését, emberi tartását. Maradt a csapatnál és csapatkapitány lett – pontosabban maradt – Simone Vergassola. Hívták felsőbb osztályokban szereplő helyekről, de ő rövid vívódás és egy az elnökkel történt beszélgetés után maradt. Jól tette! 2004 óta játszik a toszkán tizenegyben és már túl van a 350. Siena-meccsén (368 a csúcs).
Szívére hallgatott egy másik nagyobbacska név is: Daniele Portanova. Ő, aki 2004 és 2009 között az élvonalban volt a Sienáé, a másodosztályú Barit utasította el a Siena miatt – Protanova 78-as születésű, Vergassola 76-os.
Könnyű lenne azt gondolni, hogy egy látványos fáklyásmenet lesz a Siena feljutása, de ez egyáltalán nem biztos: most vasárnap a Massese 1-0-ra nyert Sienában és így már csak gólaránnyal első a Siena a Poggibonsi előtt.
Érzésem szerint még sok idő el fog telni, míg a Siena ismét toszkán derbit játszhat a Fiorentina ellen. Én mindenesetre szurkolok nekik!