Tiszta szerencse, hogy 1494-ben Vittore Carpaccio teljesítette azt a megbízását, ami egy festményre szólt: egy csodát kellett ábrázolnia, a Kereszt csodáját. Örülünk, hogy ennek a csodának rendszeresen a Rialto-híd árnyékában kellett megtörténnie, így mi máig láthatjuk milyen volt a Rialto, amikor még fából volt és felvonóhíd volt, ha így mondják. Mert a híd összekötötte a két oldalt, ha kellett. Szükség esetén pedig elválasztott.

A ma is álló kőhíd építése 1588. március 14-én kezdődött.

Aztán a fa Rialto után persze érdemes elidőzni kéményeken, ruhákon, gondolákon, arcokon. Hiten és bámészkodáson.