Majdnem mindenki találkozott a genovai tragédia képeivel, híreivel. Szörnyű, ami történt! A hírnek fontos része, hogy az elmúlt 14 évben hétszer fordult elő ehhez hasonló baleset, vagyis autópályához tartozó építmény, amelyik ,,csak úgy magától” összeomlott. Pár hónapja láttam az egyik olasz híradóban amint egy felüljáró ráesik az alatta közlekedő autóra és – ha emlékezetem nem csal – , egy nyugdíjas pár ott vesztette életét alatta.
Most inkább a média hozzáállását próbálom kommentálni. Konkrétan a raiuno másnapi híradójának fiatal és irritáló (számomra hihetetlenül irritáló) bejelentkezését.
A tragédiát követő reggelen ezeket mondta a fiatal, lendületes, jóképű, helyszínről bejelentkező riporter a raiunón. 3-5 perc alatt számomra három mondat volt elfogadhatatlan.
,,A Ferragosto tragédiával kezdődik”. Ferragosto az amikor a városok lakói elkezdik nyaralásukat. Nekem ez azt jelentette, hogy: már nyaralni sem lehet rendesen.
,,Il bilancio è…” és ezt megismételte, emlékeim szerint többször. Vagyis a mérleg ennyi és amannyi. Számomra ez a mondat a beleérző-képesség tökéletes hiányát jelenti: otthon az elhunytak szülei, testvérei a gyermeküket, mint egy mérleg számát hallják. Házaspárok így tudják meg, hogy életük társa a mérlegszámokat súlyosbítja.
,,A remény hal meg utoljára” (La speranza è l’ultima a morire), jegyezte meg érzékenyen a bejelentkező fickó. Véleményem szerint a hozzátartozók ennél csak szerencsésebb mondásokat hallhattak volna a tévéből.
Itthon is elképesztő médiateljesítményeket látunk, onnan is rengeteg szörnyűség érkezik, most csak egy példát ragadtam ki. Nincsenek és nem voltak illúzióim a média munkásaival szemben sem ott, sem itthon. Ennél Olaszország, Magyarország sokkal, de sokkal többet érdemel!
Volt akikből a jobbik oldalt hozta elő a tragédia: a Genoa és a Samp szurkolói kifejezték, a leszakadt hídrészt egymásba karolva össze tudják kötni, vagyis hogy ilyenkor ugyanúgy éreznek.