Ha van ember, aki a nápolyi ember körül lebegő szellemiséget és a háború alatti, utáni Nápolyt meg tudta jeleníteni, akkor az Luciano De Crescenzo volt.
Così parlò Bellavista (Így szólott Bellavista, az Így szólott Zarathustra mintájára) című könyve 1977-ben jelent meg, később film is készült belőle, és óriási sikert hozott számára: a megjelenés évében és rögtön utána 600 ezer példányban adták el könyvét, melyben gyermekkoráról ír, fiatalságáról, az egymásra szoruló és egymással boldogan élő emberekről ír, illetve a nápolyi szokásokról, a presepioról, vagyis karácsonyaikról, a kávézásukról, fürdési technikáikról, a pizza sospesáról, őrültnél is őrültebb emberekről (Masaniellóról, például).
Ezt a könyvét és a továbbiakat a világ sok-sok nyelvére lefordították (az olasz wikipédia 17 millió eladott példányról beszél). Nápoly mellett szívesen írt szórakoztató, illetve ismeretterjesztő könyveket a filozófiáról – görögökről, középkoriakról, modernekről. Tévésként szintén dolgozott. Amúgy iskolatársa volt Bud Spencernek.
Camillerihez hasonlóan ő is tegnap hunyt el, szintén egy római kórházban. 1928. augusztus 18-án született.
Néhány novelláját az említett könyvből legalább félszázszor (kettőt, hármait, talán százszor is) olvastam újra és újra. Óriási élmény.
Korábbi olaszfórum-posztjaink róla, illetve magyarul is megjelent könyvéről a vonalak alatt.
(a napolike.com fotója)