Olasz fórum

Olasz fórum

Láttam Márait

2012. február 02. - mbemba

Sok kis összejátszás – meg ez a forgatókönyvírós Robert McKee-könyv – úgy hozta, hogy elmentem afilmszemlére megnézni egy Márai életéről szóló filmet.

Kicsit tartottam attól, hogy életrajzi adatok, közhelyek, divatosságok agyonnyomják a filmet, de gondoltam, ötven percet így is, úgy is kibekkelek. Nos, nem volt szó bekkelésről. Nápolyi életéről volt szó. Súlyos döntésekről. S a szabadságról. Akkor tényleg kérdés volt az.
 
Ha valaki nem értette volna a helyzetet – a történelmit –, akkor talán derenget valami, mikor a Vezúvot mutatva felcsendült az itthoni valamelyik nagyon vidám vörös induló. Nagy húzás volt a filmkészítőktől, a hatvan-hetven néző úgy felszösszent, hogy csuhaj. Mikor a halászok a hálójukat vetették ki az öbölben, itthon tömött sorokban vonult a nép, írást tudók pedig éppen júdáskodni készültek, kényszerültek.
 
Odakinn pedig a Szentről, San Gennaroról kellett írni. Kellett írni róla, a vérével újra és újra csodát tevő szentről, a nápolyiakról, nyomorukról, az örömről. A halászokról, a hentesekről, a cipőpucolókról, a sikátorokról. Ha marad a kerítés másik oldalán, másról kellett volna írnia. Legjobb esetben hallgatnia.
 
Aztán Nápolyt is el kellett hagynia, mert hazája lett Olaszország, de állampolgára nem lehetett. Jött Amerika. Ott viszont nem ment.
 
Illetve, hogy hogyan ment a múló évek alatt, azt nem tudom, de azt igen, hogy az egyik olasz professzor vélt valamit, amit én is osztok: Nápolyban nem lett volna öngyilkos, Amerikában ott lehetett, ott idegen volt. Nápolyban megvan az a plusz, amitől egy ember nem fordít maga ellen semmit (1989 februárjában lett öngyilkos). ,,Mindent szerettem itt, és tudtam, hogy a maguk módján ők, a dél-olaszok is elfogadtak engem."
 
Aztán a film felvetette azt is, hogy mi van, ha az író megéri a 90 utáni Magyarországot. Hm!
 
Márai mondta, hogy emlékművet, szobrot akartak volna csinálni belőle. Ezeknek a sorsa pedig az, hogy előbb-utóbb a kutyák lepisilik.
 
Szóval, aki többet akar tudni az Olaszországban legnépszerűbb magyar íróról, meg csodát kikövetelő – szenteket megdobálni képes:) – nápolyi asszonyokról; hogy a kinti tájról, melyik itthoni jutott eszébe, az keresse csak a Szabadság keserű ízét. Jó ízlésű ember ez a Gilbert Martinelli rendező.

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr334055047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

.Frajti 2012.02.03. 08:39:01

Hú, ez a film nagyon érdekelt eddig is, köszi a beszámolót!

oleandro 2012.02.04. 08:37:58

na erről (is) lemaradtasm.
majd egyszer a dunatévén.Talán. Bár lehet, hogy már ott se ....
süti beállítások módosítása