Ami a szimbólum szicílai felbukkanását illeti, a szigorúan történelmi jellegű magyarázat szerint a Triscele vagy Trinacria a görög időkre nyúlik vissza, amikoris görög hajósok új, termékeny szigetek reményében kószáltak a Földközi-tengeren, megpillantották a bőven termő, három tengerbenyúló, háromszögben elhelyezkedő hegyfokkal (Capo Passero, Capo Peloro, Capo Lilibeo) büszkélkedő szigetet, és azon nyomban el is nevezték Trinacriának, ami görögül nem mást jelent, mint három hegyfok. Ebből származik aztán a latin Triquetra. A Triscele, mint Szicília szimbóluma görög örökség, mint oly sokminden a szigeten.

 

Egy ilyen különleges, már-már groteszk címernek azonban feltétlenül kell hogy legyen valamilyen misztikusabb, vagy inkább mitológiai eredetű magyarázata is. Eszerint a Triscelet Mínosz importálta Szicíliába, aki Homérosz szerint Knosszoszból eljőve egészen biztosan kikötött a szigeten, amit ugye akkoriban Triquetrának, Tricheliának, Sikeliának, Sikaniának vagy Trinacriának neveztek, s tőle származik az Agrigentóban megtalált és azóta az Agrigentói Archeológiai Múzeumban őrzött terracotta Triscele.

 

A szicíliai Triscele kezdetben az egyik gorgó (Medusa) fejét ábrázolta kigyókként megjelenített hajjal, és a fejből kinövő, térdben meghajlított három lábbal. Egy másik formájában egy női fej volt látható, valószínűleg egy istennő, olykor az idő múlását jelképező szárnyakkal, valamint a bölcsességet megjelenítő kígyókkal. A kígyókat később a ma is látható búzakalászok váltották fel, amik persze Szicília természeti kincsekben való gazdagságát jelképezik.