A minap egy barátom versét olvasva Trilussa jutott eszembe, akiről egy kis révedezés után egy másik echte római, Belli ugrott be, akiről jóval kevesebbet tudok. Tiszta szerencse, hogy ott volt mellettem egy másik barátom könyve, a Rómát darabokra szedő kulturális szótár. Máris többet tudok:

,,Gioachino Raimondo Belli (Róma, 1791. szeptember 7.-1863. december 21). Római dialektusban író költő. Bár olaszul is írt verseket, híressé az összesen 2279, római nyelvjárásban megírt szonettje tette, amelyekben a költő a XIX. századi Róma életének furcsaságaira hívja fel a figyelmet nem kevés iróniával, antiklerikális gondolatokat, humort és erotikus utalásokat sem nélkülöző szatirikus stílusában. Különösen a →Trastevere negyedben őrzik emlékét, ahol szobra is áll a róla elnevezett téren (Piazza G. Belli). A költőt a →Campo Verano temetőben helyezték örök nyugalomra."

És olvassatok Faragó Danit!