Mindenki a Nápoly kedvében járt: a Juve otthon döntetlenezett, a Lazio otthon veszített a veronai mini ellen, az Inter a San Siróban örült egy döntetlennek, de a Roma is megint pontokat vesztett, egy újabb őrült meccsen. Közben a Nápoly, ahogy az olasz mondja: cinico (csííííniko) nyert. Nem volt jobb vagy sokkal jobb – Pietro megmondja –, de nyert. Káványi százegyedik gólját vágta. Dzemaili és Insigne gólpassza pedig mestermunka!
Ezen a hétvégén csak annyiban voltam szerencsétlen, hogy nem láttam kedvenceim győzelmét. Csak az Inter-Toro jutott nekem. Azt láttam, hogy az Inter idén lett kulcsemberei: Juan Jesus és Guarin – főleg utóbbi – idétlenkedett. A kolumbiairól nem azért állítom ezt, mert gólt rúgatott a Toróval, hanem, mert a javítási kényszere gyakran rossz-rossz megoldásokba kergette, ráadásul a gólszerző Chivu – szép szabadrúgás gólt csavart – lesérült. Hogy az öregekben lehet bízni, arra bizonyíték az egyenlítő gól: a lassan 40 éves Zanetti passzból Cambiasso passzolt a hálóba (2-2). Cassanóban is lehetne bízni, de kiderült, hogy nincs jó fizikai állapotban.
De érdemtelen lenne a Toro sikerét csak az Inter gyengeségeivel magyarázni. Ventura meghúzta azt, hogy Bianchit kispadra tette, mert úgy gondolta, hogy Cerci itt jobban kijön Barretóval. Így is volt! Cerci számomra válogatott szintű focista, de könnyen lehet, hogy Prandelli csapatába mégsem fér be – nem hibás ezért senki! De Ventura olyan csapatot hozott össze, amelyik labdát is tud tartani, középpályásai pedig többet tudnak a kötelező munkánál. Lásd a zseniálisan focizó Brighit.
Így történt, hogy mindenki a Nápoly fényét emelte ezen a rangadómentes hétvégén.
Ha jól számoltam, Frajti, madbalee és mbemba együtt nyerték a fordulót két teliltalálattal és három egypontossal.
Így:
1. Frajti, mbemba, madbalee 6-6 győzelem,
4. 406 coupé 5 győzelem,
5. Automata Hari, Pietro87 3-3 győzelem,
