Olvasom, hogy Daniele Massaro Milánó polgármestere szeretne lenni.  Rögtön utána az jutott eszembe, hogy ilyet nem tehet, csak a Forza Italia színeiben.  Továbbra is Berlusconi embere ő, gondoltam.

És így is van: Berlusconi pártja indítja őt, hogy pár ezer Milan-szurker ködös emlékét tisztábbra mossa és beindítsa őket júniusban a szavazóurna felé. Bizonyára így lesz! Ugyanakkor arra is fogadást mernék kötni, hogy Massaro nem lesz olyan sikeres, mint focistaként volt. Nem mindenki tudja, hogy nem csak a Milan csatáraként – hejjjjjj, te athéni 4-0 – jegyzett nagy-nagy sikereket, hanem válogatottként is. 1982-ben bár nem volt egyetlen percet sem a pályán, mégis világbajnok lett Paolo Rossival, Contival, Antognonival együtt. 21 éves volt akkor. Bő-bő 10 év telt el, hogy ismét válogatott legyen, akkor Arrigo Sacchi számolt vele és jól tette, alaposan kivette a részét a küzdelmes ezüstérem megszerzéséért folytatott küzdelemben. Kár, hogy a brazilok elleni döntöben tizenegyest hibázott. Mint Baresi és Baggio. Meg ne kérdezze senki, hogy: melyik Baggio? :)

Itt a Milan mezében szárnyal, Athénban, de játszott ő Monzában, a Fiorentinában és a Romában, sőt Japánban is.

És hogy a régi arcok sorozatba beférjen lám mit csinált gólvágónk a focista pályája után. Az olasz strandfoci csapat szövetségi kapitánya lett, majd komolyabb autóversenyeken indult (San Remo-rally például). Legutóbb pedig a Milan egyik szorgalmas menedzsere volt.

Daniele Massaro május 23-án 55 éves lesz.