Tegnap nagy sztori történt egy kisvárosban. Egy 80 ezres település Magyarországon sem számít igazán nagynak, képzeljük, akkor Olaszországban. Ez azonban nem akadályozta meg Vincenzo Picardit és Mauro Sarmientót abban, hogy egy nap két érmet is hozzon Casoriának.
Casoria neve nem mondhatni, hogy egyet jelentene a sporttal! Pár hónapja még csak a Campaniát elárasztó szeméthegyek kapcsán lehetett hallani róla, igen gyakran, meg fel lehetett, lehet sorolni, Dél összes problémáját, itt is: munkanélküliség. maffia, bűnözés.
Dávid és Góliát innen mentek a bronzért és ezüstért Pekingbe (Casoria = Casa aurea, vagyis aranyház)
Azonban most, mi történt? Csoda! Egy nap két érmet hozott a városnak, két sportoló: Dávid, vagyis Vincenzo Picardi, a boxoló, illetve Góliát, vagyis a tékvandós Mauro Sarmiento. Tény, hogy egyikük sem a helyi sportlétesítményekben készült fel az olimpiára, azonban kétségtelen, hogy a két sportember üzenhet a helyi fiatalságnak, hogy küzdelemmel ki lehet nőni mindenből, hiszen mindketten casoraiak. Ráadásul, ugyebár, mindketten küzdősportokban szerezték érmeiket.
Azért a Dávid és Góliát kitételek, mert két igen különböző alkatú emberrel van szó: Picardi a maga 51 kilójával és 1,65-jével, az olasz küldöttség legkisebbjei közül való – a nőket is beleértve. Sarmiento pedig 195 centire nőtt. De nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy Casoria megmutatta!
