A kutatást a CGIA végezte, vagyis egy mestrei szervezet, mely amúgy a kisvállalatokért tevékenykedik. A szervezet felmutatta a köznek azt a meghökkentő, ugyanakkor mégsem meglepő adatot, hogy mindössze 7 régió (Lombardia, Veneto, Emilia Romagna, Piemonte, Toszkána, Lazio és Veneto) van, ahol a polgárok befizetései meghaladják azt az összeget, amelyet rájuk költenek. Egyébként összesen 20 tartomány van Itáliában.

 

Ez azt jelenti, hogy, az Olaszországban gyakran emlegetett, intranzigens (meg nem alkuvó, hajlíthatatlan) föderalizmus, vagyis a nagy-nagy önállóságot kapó tartományok fenntartása csak nagyon nehezen elképzelhető, pontosabban kivitelezhetetlen – legalábbis egyelőre –, hiszen például Campania, Szicília, Kalábria képtelen lenne fenntartani iskoláit, kórházait. Még szerencse, hogy létezik egy másik modell is, amelyik egyes tartományonként több anyagi gondoskodással járna.

 

Azért is merül fel mostanában gyakran ez a probléma a médiában, mert szeptember 12-én fogják bemutatni a Calderoli-szisztémát a miniszterek előtt (Roberto Calderoli a decentralizációért is felelős miniszter, a Lega Nord képviselője). Az új javaslat fő célja az lesz, hogy az eddig közösbe történő befizetések összege jelentősen csökkenjen, illetve több pénz maradjon helyben.

 

Gondot jelent, hogy bevallottan nincsenek pontos adatok az oktatás régiónkénti költségeiről, ellenben egészen pontosak vannak az egészségügyről. Campaniában például fejenként 1382 eurót kell költeni erre a célra, míg Liguriában 1657-et.

 

A közösbe a legtöbbet a lombardiaiak fizetnek be. Ők, fejenként évi 4 ezret dobnak a kasszába, őket követik az emiliaiak, a maguk 3656 eurójával.

 

Jól járnak a maguk autonómiájukkal Valle D’Aosta lakói, mert önállóságukkal 4191 eurót spórolnak meg.

 

A probléma azonban nem csak Észak kontra Dél vetődik fel, mert bizony Liguria szénája is rosszul áll: a Genova székhelyű tartomány, évente, 853 milliós veszteséget produkál Itáliának.