Ott kezdődött a második forduló, hogy az Inter elverte a Cataniát.
Sovány győzelem volt (2-1), azonban, figyelembe véve az emberhátrányt (Muntari 44.), akár ragyogó győzelemnek is lehet nevezni. Nem is az emberhátrányáról van szó, hanem a magabiztosságról. A déliek alig-alig értek fel. Viszont az Inter részéről például Maxwell, Balotelli mennyiségi és minőségi munkát végeztek és a csapat veszélyes volt. Ugyanakkor többen gyalázatosan viselkedtek. Maicón üvöltözött, ha kellett, ha nem; Materazzi csak fenyegetőzött; Vieira is igazságosztónak érezte magát; Quaresma pedig csak külsőjét villogtatta. Érdekes kérdés, hogy a vadhajtások visszanyesésében Mourinho szakember-e.
Összetartás
Ő mindenesetre ismét megmondta a frankót: ,,5-1 is lehetett volna!” Ez igaz! Zenga ellenben mondhatta volna, hogy 1-1 is lehetett volna, hiszen két öngól is esett. Nem mondta!
Érdemes még megjegyezni, hogy az Inter cseréi Cambiasso, Mancini és J. Zanetti valamennyien zseniálisan játszottak. Memba szerint a legjobbak voltak.
A Roma nagyot bukott, a Palermo hatalmasat ugrott Palermóban (3-1). Ballardini érkezésével nem csak a kopasz kontingens (Guana, Migliaccio, Bresciano) erősödött, hanem a csapat is. Rohantak a fiúk, éhséggel játszottak és lerohanták a nagycsapat biztos tudatával érkezett rómaiakat. És ahogy De Rossi lesérült a nagycsapatnak egyetlen jegye sem maradt a pályán (38. percben szállt ki). Arra talán jó lesz a meccs – bár tartok tőle, hogy ez kevés –, hogy Aquilani érezze nagyobb tudású társai nélkül ő még kismiska. Persze, lehet ő még, akár hatalmas játékos is!
Totti, Juan, Perrotta, Mexes, Vucinic, hogy egyszerre hiányozzék, az sok egy még nagyobb csapatnak is (Totti, alighanem játszik a Kolozsvár ellen a BL-ben. Miccoli két gólt vágott, jól játszott amúgy is. Talán, ez lehet az utolsó olyan idénye neki, hogy megmutassa, ő többre érdemes. Értsd alatta: válogatottság.
Mi lesz veled Ancelotti? Még inkább: mi lesz veled Milan? Három aranylabdás (+Maldini) kezdett a Genoa ellen, de kevés volt ez is. Nullpontosok akárcsak a Cagliari. Ancelotti félidőben merészet húzott, hiszen lecserélte az aranylabdások 2/3-át (Kaká maradt), vagyis Sevcsenkót és Ronaldinhót és behozta Seedorfot, meg Borriellót (tavaly ő volt még a Genoa gólzsákja).
Fejtörő all'Ancelotti
allA milánói brazilok helyett a Genoa brazilja R. Rubinho, a kapus alakította a legnagyobbat, de az túlzás lenne állítani, hogy csakis ő hozta a győzelmet, a 2-0-t. A Genoának voltak még lehetőségei, Gasbarroni és Milito pedig megmutatták, hogy nem nevek teszik a csapatot csapattá. Erőt és fantáziát mutattak fel a Milan rutinja ellen. Győzött az előbbi kettő.
Közben a Lazio és az Atalanta került az élre, mivel eddig mindkét meccsüket győzelemmel zárták. Ha valaki fogadásra kényszerítene, akkor azt mondanám inkább a Lazio lesz, amelyik tovább fogja tartani a frontot, hiszen a hírek szerint egy olyan Sampot győztek le 2-0-ra, amelyikben Cassano nagy étvággyal játszott.
Azonban Cassano lelkesedése már megint heveskedésbe csapott át. Mazzarrival, edzőjével próbálta megbeszélni hogyan játszik a csapat, mire őt helyére tették azzal, hogy figyeljen inkább a maga játékára.
Pozitív szereplője a meccsnek az argentin Mauro Zarate, aki nem akármilyen családi háttérrel rendelkezik: öt testvére közül négyen jegyzett futballisták. Ő 21 éves, de már 3 év Velez Sarsfield után játszott Katarban és Birminghamben is – méghozzá a Cityben. Nagyon úgy néz ki, hogy az érte kifizetett 3 millió (csak a kölcsönért) nem lesz kidobott pénz. 14 milliót kellene fizetni érte a hírek szerint, ha véglegesen szeretnék Rómában.
Bolognában kikaparta a gesztenyét az Atalanta. Ott volt Garics is a kezdőben. Lehet, hogy Del Neri maestro itt is nagyot alakít, mint évekkel ezelőtt a Chievóval?
Apropó Chievo. A Lecce miután a Serie B-ben is egyszer jól elnáspágolta a veronaiakat (3-0), ismét ellátták a veronaiak baját. 2-0 lett a végeredmény.
Nagyobb érdeklődés kísérte a Nápoly hazai meccsét a Fiorentinával – a zárt lelátórészek ellenére. 1-1-ig, kis túlzással minden úgy alakult ahogy várható volt. A szlovák Hamsik válaszolt Mutu góljára (bocsánat, Lavezzi is lehetett volna a gólszerző!), aztán Maggio eldöntötte a mérkőzést, melynek 65 százaléka alatt a toszkánok labdáztak. Ezek szerint nem elég célratörően.
A Siena lebirkózta a Cagliarit (2-0). Olyan pályán játszottak, amelyet két napja az eső folyamatosan áztatott. Jóelőre kijelenthető, hogy ezek a pontok ott lesznek a mérlegen, mikor a bennmaradást mérik.
A Reggina-Torino viszont 1-1 lett. Itt is átázott talajon ment a derbi. A hazai szurkolóknak különösen fájhatott, hogy Nicola Amoruso ismét betalált. Ők is szomorúak voltak, meg a játékos is. Miért kellett berúgni? (édesanyák, barátnék is szoktak ilyet kérdezni:)
Így nem örült Amoruso
