Már meg is történt az őrségváltás? Estig még várat magára a válasz, de a nagyok bebizonyították, hogy tényleg nagyok.
A Roma magához tért, az Inter gyorsan döntött a torinói vendégségben, a Juve pedig csak úgy sunyiban elhozta a pontokat. Bővebben:
Aggódnivalója volt a Juventusnak, mert Del Piero, Camoranesi és Trezeguet, vagyis három világbajnok nem is utazott Szárdföldre. Ott volt azonban a sokadrangú brazil, aki talán már nem is lesz brazil. Amauri megmutatta, hogy miért igazolták: félfordulatból a 16-oson belülről büntetett. Ez a 39. percben történt, amikor Buffon már javában bicegett.
Már megint Amauri! 
A második félidőre Manninger őrizte a kaput, és nem is volt csalódás, az utolsó percben is nagyot védett. Ranieri ezt a cserét kényszerből húzta meg, nem úgy a Sissoko-Tiago cserét, újabb szorongásra adva okot. Baj nem lett belőle. Amiből, a Juve számára galiba lehetett volna, az Matri játéka volt. A Cagliari ifjú (24 éves) csatára annyit lőtt, mint a western-hősök, és jól. Közben szurkolunk az összolasz érdekért, hogy Buffonnak ne legyen komolyabb baja. Maradt a 0-1.
Az Inter-meccs 2-0 volt már a 26. percben – az első természetesen öngól volt. Az Inter ettől – mármint az öngóltól – függetlenül simán lebirkózta a Torinót, amelyik nem akármilyen támadópotenciállal rendelkezett (Amoruso, Bianchi, Rosina) a meccs elején. Az Inter a Julio Cesar, Maicon, Burdisso, Materazzi, Chievo, Vieira, Cambiasso, Zanetti, Mancini, Adriano, Ibrahimovic csapattal kezdett, aztán az utolsó hármat lecserélte (ebben a sorrendben), hogy helyet adjon a Quaresma, Balotelli, Cruz triásznak (utolsó csere csak pár perccel a vége előtt történt).
Adriano tehát kezdett, de nem mondható, hogy réges-régi énjét mutatta volna, ehelyett Mancini villogott, Ibrahimovic pedig ismét behelyezett egyet. A sorrendben második gól, Maicon varázslata volt, aki – talán ezért is – higgadtabb maradt, mint a Catania ellen. Végeredmény: 1-3. Talán érdemes megjegyezni, hogy a 76. percben esett Toro-gól után volt némi kapkodás Interéknél. Kapufa is volt.
Gilardino nagynapjai ezek, ötödik gólját lövi lilában. A világbajnok (jól eső érzés ezt minden világbajnok esetében ismételgetni:) a 37. percben vágta be az egyetlent a Bologna ellen. Előtte egyszer még fütyült is a lilák népe, hogy elég volt az ívelgetésből. Utána azonban már volt játék is. Mutu pihent. Tegyük hozzá gyorsan, hogy Prandelli döntése miatt. A meccs után mondta Gila, hogy: ,,Nem kérek több összehasonlítást a milános Gilardinóval!” A találkozó előtt ő azonban érintette a témát, mondván, hogy a Milánban Ancelotti nem vázolta sokat számára azt, hogy mit is kellene játszani. A tréner még azon melegében válaszolt mondván, hogy ott Inzaghira épült minden és nyertek is vele három serleget.
Itt van az Appenninek királya!
Most persze mindenki oda és vissza van Gilardinóval, aki folyamatosan, Parmában alakított igazán nagyot utoljára. Az olasz Yahoo egyenest az Appenninek királyának nevezi a kötelességét ismét teljesítő világbajnokot.
Pontot szerzett a Chievo a Sampdoria otthonában (1-1). A Marassi népe sikongott az örömtől, mikor Davide Franceschini betalált, de az immár veronai Langella két percen belül egyenlített. Franceschini pár éve még cifrákat mondott volna, ha betalál a veronai kapuba: a derék középpályás tagja volt még annak a mesés Chievónak, amelyik 2001-ben feljutott és jó ideig megzabolázta a Serie A-t.
Az Atalanta Cataniáig menetelt, aztán ott megállt, ugyanis Paolucci gólja elég volt, ahhoz, hogy a második hazai meccsüket is hozzák a szicíliaiak (1-0). A sajtó kiemeli, hogy Zenga, úgy tűnik, nagyon érti a szakmáját. Azt nem emeli ki annyira, hogy amennyiben Floccari az utolsó minutumban befejeli azt, amit be kell fejelni, akkor rögtön más a média hozzáállása a meccshez és Zenga zsenijéhez.
A Lecce-Siena egy nem váratlan 1-1-t hozott. A Genoa nem mentette át formáját, a Palermo hazai pályán legyűrte az északiakat. 2-0 volt a 39.-ben már, Milito, Genova legújabb fejedelme csak a 89.-ben szépített – az első félidőben kapufát is rúgott (2-1).
Az Udinese-Napoli 0-0 lett, de nem afféle unalmas. A friuliak lőttek két kapufát, aztán húsz perccel a vége előtt kiállították Szentkeresztit, akarom mondani Santacrocet. A legszebb mégis az volt, amikor Di Natale egy labdaátvételt elhibázott, amiért gyorsan elnézést kért a közönségtől. A nép megbocsátott és tapsvihar jutalmazta a derék csatárt. Taps!
