Ami, viszont nem a locsi-fecsi része, az, hogy Sebastiano Giovinco aláírt, méghozzá öt évre, ami – mi sem természetesebb – nagy örömöt jelent Juve-szurkolónak és -vezetőnek.
Az már a legendárium része, hogy az üzlet ott köttetett meg, ahol 17 éve Del Piero is aláírt, ugyanabban a városban (Vicenza), ugyanabban az étteremben (Due Spade) és ugyanaz a játékosügynök (Claudio Pasqualin) ült a másik oldalon, képviselni a játékos akaratát, érdekeit. Sebastian Giovinco, az Atomhangya (formica atomica) a 21 éven aluliak válogatottjával edz és megmutatta, hogy tudja, ilyenkor mit kell nyilatkozni. Ezt el is mondta, annak rendje és módja szerint: ,,Akartam, a Juvét, így lehetőségem lesz megmutatni, hogy méltó vagyok a mezhez, köszönöm a vezetőknek, akik hittek a képességeimben.”
Hogy miért hívják Atomhangyának? Ezért!
És innentől kezdve már csak az újságírókat munkában tartó események következnek: a torinóiaknál a válogatottba nem tartókat összehívták, hogy ígértessenek meg velük mindent, hogy arra kérjék őket, szedjék össze magukat. Aztán utána Ranieri elmondhatta, hogy a csapat bárkájában, mindenki egy irányban evez, meg azt is közzé tette, hogy: ,,Azt nem ígérhetem, hogy bajnokok leszünk, de azt igen, hogy az ügyben elmondjuk a magunkét.” A csapat nagy sérültjéről, Trezeguet-ről is mondott egy-két magasztaló szót – lehet, hogy másoknak üzent vele?: ,,Csináltatok egy dvd-t Trezeguet mozgásáról, amikor a pályán van. Ő fantasztikus, mert visszajön a középpályára, hogy segítsen a csapatnak. Megmutatom a csatároknak, hogy mire képes David.”
Ezek után pedig a játékosok beszéltek mindenről, amit kérdeztek. A nemrég, 2011-ig hosszabbított Legrottaglie például arról vallott, hogy az öltözőben az égvilágon semmi baj, hogy az öltözőben Ranieri szemvillanásaiból értik miről van szó. Cél az elsőség! Amauri, ha minden igaz erről nem beszélt, arról viszont igen, hogy az öltözőben szó sincs ,,régiek” és ,,újak” klikkekről. Talán ezért számolt be arról, hogy szobatársa Iaquinta, akivel az edzéseken és meccseken túl is jól kijönnek. Aztán, hogy visszatérjünk Giovincóhoz, lássuk, hogy látja a még brazil Amauri, az ő helyzetét: ,,Csodálatos jövő áll előtte, több pozícióban is játszik és mindegyikben boldogul.”
Közben Buffon és Camoranesi sérült (még kábé 20 napig), de a lábadozó Zanetti is levonult edzés közben.
Romában a vezetők ugyanígy kötelességszerűen, illetve ahogy azt megkívánják az íratlan szabályok, kiálltak Spalletti mellett. Már jópár napja megtörtént, hogy Rosella Sensi
elnöknő lándzsát tört a tréner mellett, majd Bruno Conti is megtette ugyanezt. A nettunói világbajnok mondta, hogy gyakran beszél telefonon Carlo Ancelottival, de ez csak azért van, mert barátok és hogy ezekben a beszélgetésekben az is előfordul, hogy Spallettiről szó van, azonban van olyan is, amikor Spalletti is beleszól ezekbe a beszélgetésekbe, mert a két edző szintén barátok. Mondta, hogy Aquilanival is előbb-utóbb aláírják a szerződést, hogy ez téma közöttük mindennap, és hogy ,,Alberto egy jóravaló fiatal, illetve komoly profi.” Ezért sem lehet gond a kontraktusszignó.
Daniele De Rossi a válogatott táborából is inkább a Romáról beszélt, mint a válogatottról: ,,Hogy vége lenne a Spalletti-féle ciklusnak? Felületes elemzés. Az hogy most nem megy, az nem csak az ő hibája, hanem minden játékosé is.” Aztán a Roma-kötődéséről is beszélt: ,,Előbb volt az meg, mielőtt az egyesülethez igazoltam volna. Egy más csapatban nem ismernék magamra,… én a Romának játszom, nem az egyesületnek.” Tapintatlanul feltették, nekiszegezték azt a kérdést is, hogy: ,Nem lehet Roma, önmagában is, egy korlát a nagyjátékosok számára?” ,,Ezt akár kimondani is káromkodás! Itt játszani becsületbeli ügy, büszkeség.”
Nyilatkozott két új római is: Riise időt kért, mondván, hogy: ,,Adjatok egy pár hónapot. Ahhoz, hogy megszokjam az új játékrendszert, játszanom kell.” Eddig játszott, főleg a Romának szorítok idegeivel. Kérdés mi lesz Tonetto felépülése után, bár valószínű, hogy a BL- és bajnokságfronton, mindenki hasznosíthatja magát, így Riise is. Menez (21 éves) is vallott: ,,Nagyon jól érzem magam Rómában, Philippe (Mexes) szerint az olasz is egyre jobban megy.” Másban is kellene fejlődni! – mondjuk, jól megüzenve innen oda, Rómába, a franciának.
Egyébként Borriello-ügyben szintén beszéltek a Roma háza táján, és elhangzott, hogy két éve már a fővárosiak kezében volt, mára azonban nehéz lenne bármiről is beszélni, mert az amúgy nápolyi születésű csatár Milánóban megtalálta számítását.
Hogy mi mindent tud ez a Menez?
