Mikor itthon a cannolóra gondolunk, ami jár nekünk Szicíliában, az már finom. A cataniai főtéren az ember bemasírozik a kávézóba, hogy megkapja a már otthon megálmodott cannolóját, az már mese! Mikor majszolja az édeset, az már maga a mennyország!
Mikor a második cannolónak nekivág, az már bűn!
És ekkor mbemba kitalálta a sós cannolót! :)
Túúúúlzás, neeeeeeem! :)) Pár hete az olasz cookist oldalát nézegettem frissességet hozó receptet keresve, akkor lestem el az ötletet! Az olaj- és zsírtalan serpenyőbe (én a palacsintasütőbe) parmezánt szórunk, megfordítjuk, mint a palacsintát. Rátekerjük a langyos sajtlepénykét egy hengerre (én egy filctollal készítettem el! J)), majd a hűtőbe tettem.
Gyorsan készítettem egy krémet, tehéntúróból, olívaolajból, sóval, borssal és a maradék parmezánnal. És ezt a krémet beleszuszakoltam a parmezánostyába.
Miután megettem, elégedetten :), elképzeltem mindenféle töltelékkel, ízekkel. Talán a tökös, diós a legizgibb (itt az ötletelésbe egy asszisztens is beleszólt), de eszembe jutott egy mozzarellás, gorgonzolás töltelék is. Lehet, hogy sok a gorgonzola és parmezán együtt? Kipróbáljuk!
Finom volt, na! :))) És alig több 5 percnél!
Így!