Egyik legfontosabb autonómiatényező a nyelvhasználat: Trentino-Alto Adige/Südtirol (a névhasználatról később bővebben) minden egyes polgára kedve szerint használhat a hivatalokban két nyelvet: az olaszt, a németet, de a ladin szintén hivatalos nyelv. Érdekesség, hogy a ladin, bár kisnyelv, egymástól rendkívül eltérő változatai vannak.

 

A tartomány gazdasági függetlenségét az biztosítja, hogy a megtermelt jövedelem 90%-a helyben marad. Ennek is köszönhetően a tartomány lakói az anyagi jólétet tekintve az elsők között vannak Itáliában.

 

A politikai háttérről annyit, hogy a dél-tiroli polgároknak nyilatkoznak arról, hogy milyen nemzetiségűnek tartják magukat, a hivatalosságok pedig ez alapján – kvóták szerint – osztják el a közhivatalokat. A közhivatalra pályázónak németül és olaszul egyaránt kell beszélnie. Ilyen pályázókat könnyű találni, mert az iskolákban nagyszerű kétnyelvű képzést kapnak a diákok. Így nem nagy dolog a hivatalokban a kétnyelvű dokumentumok előállítása sem.

 

Működik a Dél-Tiroli Egyetem – beszédes a neve: Free University of Bozen-Bolzano –, mégpedig 1997 óta.

 

2001-ben történtek módosítások az autonómia ügyében. Azóta, a régiónak jogában áll módosítania a választási rendszeren – Róma egyetértése nélkül. A változtatásokat csak az Alkotmánybíróságnál támadhatja az állam. Ez illeszkedik abba a tervbe, amelyet Olaszország 1995 óta próbál tartani, vagyis, hogy a központosítás egyre inkább leépüljön. Cél: a föderalista állam!

 

1995 óta, a dél-tiroliak saját hatáskörben intézkedhetnek az úthálózat és az ingatlanállomány minden vonatkozásában, de például a közoktatásban is a tartomány köti a munkaszerződéseket.

 

És még egy adat arra, hogy a helyi képviselők száma hogyan van korlátozva: a 3000 alatti településeknek maximum 15 tanácsnoka lehet, de Bolzanónak is maximum 50. Utóbbi lakossága éppen 100 ezer fölötti.

 

Ígértük a névhasználat tisztázását! Tisztázat: a helyes használat, Trentino-Alto Adige/Südtirol. Az olasz média gyakran használja a Trentino megnevezést, ami helytelen és pontatlan, ugyanis a szóban forgó régió két önálló kulturális, adminisztratív területből áll, nevezetesen Trentinóból délen, Trento központtal és Alto-Adigeből északon, ez Bolzano autonóm tartománya. Utóbbi, kell-e mondani, a történelmi Tirol déli része. Egyébként, Alto-Adige az Adige folyó felső folyásának területét jelzi.

 

Az itt megoldott probléma ugyanis történelmi gyökerű volt.

 

TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS

 

A hágók birtoklása miatt egy rendkívül fontos területről van szó időtlen idők óta, ennek megfelelően 1918-ig Dél-Tirol az Osztrák-Magyar Birodalom része (érdemes hozzátenni, hogy Trentino tartománynak korábbról volt egy független múltja). 1919-ben a régiót, a Párizs melletti béketárgyalások alkalmával az Olasz Királysághoz csatolják. Pár évre rá, Mussolini hatalomátvétele után nagyon komoly problémák merülnek fel az olaszosítás következtében.

 

Az asszimiláció megmutatkozott a nyelvhasználat korlátozásában, különböző adminisztratív döntések meghozatalában. Itt mi csak azt emeljük ki, amikor ladin településeket (Livinalongo del Col di Lana, Colle Santa Lucia, Cortina d’Ampezzo (1956-ban Téli Olimpia volt itt), az olasz többségű Bellunóhoz csatolták, hogy olasz többség jöjjön létre.

 

1939-ben pedig még keményebb fordulatot vettek az események: Mussolini és a Hitler megegyezett, miszerint a helyi németségnek megvan a lehetősége, hogy Németországba menjen, viszont, aki marad, az nem számíthat segítségre Németországtól, vagyis az asszimiláció elől az összes akadály elgördült. Ekkor a konfliktus a németek között is kiéleződött. A maradók ugyanis úgy érezték, hogy a távozók elárulják őket, a távozók pedig úgy gondolták, hogy a maradók elárulják németségüket.

 

 

A második világháború kitörése lassított az elvándorláson, majd komoly változás, akkor állt be, amikor Olaszország fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel. Ekkor Németország helyreállította a tiroli területi egységet, vagyis Tirol úgy egészében a Reich része lett. Ez volt 1943 és 45 között.

 

A világégés után Dél-Tirolban tüntetések jelezték az igényt az autonómiára, sőt inkább az elszakadásra Olaszországtól. Erre válaszolva De Gasperi kormánya autonómiát adott a területnek, gondolva talán, hogy kifogja a szelet a függetlenségiek vitorlájából. Regione Autonoma Trentino-Alto Adige volt a neve az új státusú területnek. A német lakosság egy jelentős része nem elégedett meg a jogokkal, melyeket az autonómia biztosított és fegyveres harcot folytatott a függetlenségért, többször robbantásokat hajtva végre.

 

Ezeknek a robbantásoknak emberek is estek áldozatul. A konfliktusnak egyik oka volt az is, hogy a helyiek nem nézték jó szemmel a Délről idevándorló olasz betelepülőket. A wikipédia adatai szerint, 1956. szeptember 20. és 1988. október 30. között harmincketten vesztették életület a különböző támadásokban. Ezek a harcok – az olasz szemszögből terroristának mondott – BAS (Befreiungsausschuss Südtirol= Dél-Tirol Felszabadításáért küzdő Bizottság) vezetésével folytak.

 

Ausztria és Olaszország között, 1960-ban kezdődtek hivatalos tárgyalások a régió gondjainak rendezésére. 1972-re sikerült megegyezést kötni az autonómiáról. Ekkor született dontés az adóbevételek 90 %-nak helybentartásáról is. Ez az autonómia folyamatosan bővül, folyamatosan gazdagodik, azonban néha-néha most is felbukkan a probléma.

 

Legutóbbi, ismertebb példa, mikor a torinói téli olimpián Gerhard Plankensteiner, miután bronzérmet nyert, kijelentette, hogy nem énekelte volna el Mameli himnuszát győzelem esetén sem, másnap azonban már a hír arról szólt, hogy Plankensteiner, ezen a címen nem ismerte az olasz himnuszt. Egyik lehetőség jobb, mint a másik!